Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Cservenka Ferdinánd: Szlovákok szovjet hadifogságban, kitekintéssel a szlovák és a magyar hadifoglyok sorsának hasonlóságaira és különbségeire
Hétköznapi háború szának parancsnoka, a Vörös Hadsereg fogságában vagyok.”44 „Hosszú ideig gondolkodtam azon a szerencsétlenségen, amelybe haderőnk és nemzetünk került. A szovjetek nem olyanok, mint ahogy propagandánk leírja őket. Az út haza csak a Szovjetunión keresztül vezet. A szerencsés hazatérésünk garantált. Fordítsátok fegyvereiteket Hitler ellen, és kövessetek minket! Mi, szlávok, együvé tartozunk!”45 1941. december 13-án a Miusz folyó mentén tartózkodó Gyorshadosztály 20. páncéltörő ágyús századának öt katonája a szovjetek fogságába esett. 1941 decemberében harminc szlovák katona került fogságba, akik közül egy fő kivételével mindannyian a tífusz következményeibe haltak bele. 1942 májusában a szlovák 31. tüzérezred vesztesége a szovjetek Harkov visszavételéért indított offenzívája során húsz eltűnt volt. Közülük tizenegy fő került szovjet fogságba. Néhányan közülük életüket vesztették. Csak egy ukrán nemzetiségű őrvezetőnek köszönhető, hogy az áthelyezésük során - egy ázsiaiakból álló szovjet alakulat katonái - nem végeztek velük. Az NKVD tisztjeinek hozzáállása jobb volt a szlovák tisztekhez, mint a németekhez, amely sok esetben a szállíttatásuk során is megmutatkozott. A németeket ráccsal ellátott vagonokban szállították, míg a szlovák tisztek szállítása sima vagonokban, őrök kíséretében történt.46 A partizánok bizonyos esetekben máshogy viszonyultak a szlovákokhoz, mint a németekhez, vagy akár a magyarokhoz. 1942 novemberében a szlovák Biztosító hadosztály egy katonája - Rudolf Bucha közlegény - a partizánok fogságába esett, akik azonnal lefegyverezték, és meg akarták fosztani ruháitól. Csupán a vezetőjüknek köszönhető, hogy visszaadták a zubbonyát. A partizánok közül az egyik „germánnak” nevezte őt, mire a másik kijavította, hogy a fogoly „csehszlovák”. Később már szlovákként tekintettek rá, sőt szorgalmazták, hogy csatlakozzon hozzájuk. Egy levéllel a kezében engedték el, hogy adja át a századparancsnokának, amelyben az átállást javasolták. A partizánok elmondása szerint a kopatkevicsi szlovák helyőrséget (ha német lett volna) már likvidálták volna, csak azért nem tették meg, mert a „csehszlovákokat nem akarják megölni”. Nem ismert, hogy a levélre érkezett-e vissza válasz, valószínűleg nem. Mindenesetre a partizánok és a szlovák katonák közötti harcok a későbbiekben is folytatódtak.47 1942. november 19-ig az NKVD hadifogolytáboraiban 10 528 fő volt (ebből 462 tiszt). A szlovákok száma mindössze hetven volt. A szlovák hadifoglyok száma kevesebb volt, mint a lengyeleké, magyaroké, vagy akár a cseheké. 1942 nyaráig a 44 Hirner hadnagy itt nem dezertálásról, hanem fogságba esésről ír. Valószínűleg, ha dezertálást írt volna, a beosztottjai és a tiszttársai nem vették volna komolyan, nem hitték volna el. Lackó: Slovenská republika ... 246-247. 45 Hirner: Boje ... 30. (A szerző fordítása.) 46 Micianik: Slovenská armáda IV. ... 244-246. 47 Martin Lackó: Dezercie a zajatia príslusníkov zaist’ovacej divízie v ZSSR v rokoch 1942-1943. Bratislava, 2007, 190-193. 96
