Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Cservenka Ferdinánd: Szlovákok szovjet hadifogságban, kitekintéssel a szlovák és a magyar hadifoglyok sorsának hasonlóságaira és különbségeire
Hétköznapi háború Szovjetunió nem vett részt az 1929 júliusában Genfben tartott nemzetközi konferencián, amely a hadifoglyokkal való bánásmódot szabta meg, és később sem fogadta el a hadifoglyok fogvatartási körülményeiről rendelkező genfi konvenciót. 1931-ben és 1941-ben a szovjet legfelső vezetés a Szovjetunió területén tartózkodó hadifoglyok helyzetét törvényekkel szabályozta,18 amelyek egyrészt biztosították számukra az egészségügyi ellátást, a rokonokkal való levelezés lehetőségének fenntartását, továbbá csomagot is kaphattak, ugyanakkor például az egészségre káros munkák elvégzésére kötelezhették őket.19 Az 1929. július 27-én elfogadott harmadik genfi egyezményt20 a Szovjetunió nem írta alá, viszont a nürnbergi perek során azonosult vele.21 A Népbiztosok Tanácsa 1941. július 1-jén 1798-800. T. (T = Titkos!) számmal egy rendeletet hozott a hadifoglyokról, illetve a velük való bánásmódról. Varga Éva Mária a következőképpen ír erről: „Annak ellenére, hogy a SZU nem csatlakozott a nemzetközi szabályozáshoz, a rendelkezés alappontjai nagyjából az 1929. évi genfi egyezmény szellemében készültek el. Azonban már a terjedelmi különbség is szembetűnő, mert míg a genfi konvenció 97 pontból állt, a szovjet jogszabály a hadifoglyokkal kapcsolatos bánásmódot 31 pontban képes volt összegezni.”22 Valószínűleg ez rendelet azért került elfogadásra, mivel a Szovjetuniót megtámadó német hadigépezet arra késztette a szovjet vezetést, hogy az angolszász hatalmak szövetségét megszerezze, amelynek egyik feltétele lehetett az 1929-es genfi egyezmény vagy egy azzal közel megegyező, a hadifoglyok jogait garantáló törvény, illetve rendelet elfogadása, amit ugyanakkor a szovjet vezetés nem gondolt komolyan. Utóbbi megállapítást támasztja alá a rendelet titkosítása, hiszen emiatt azok sem ismerhették meg a rendelkezéseket, akiknek ezeket be kellett tartani. Továbbá ez a szovjet rendelet (nem törvény) a genfi egyezménnyel szemben nem tartalmazott konkrét biztosítékokat arra, hogy a Nemzetközi Vöröskeresztnek és a semleges országok képviselőinek joga legyen a hadifoglyokkal való bánásmód ellenőrzésére a Szovjetunióban.23 18 M. M. 3aropyjihKO - C. T. CwflopoB - E. M. ItyHaeBa: BoeHHoruieHHhie b CCCP 1939-1956. y^pejKfleHMB BoeHHoro nneHa HKBJf—MBJf CCCP 1939—1956. Bonrorpan, 2013, 23. 19 Micianik: Slovenská armáda IV. ... 239-240. 20 A Szovjetunió később is csupán bizonyos fenntartással csatlakozott a 1949-es genfi konvencióhoz, ugyanis nem akarta biztosítani a háborús bűnökért elítélt foglyok hadifogoly státuszát. Ennek oka az volt, hogy a Szovjetunióban lévő táborokban még voltak elítélt hadifoglyok. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa csupán 1954-ben ratifikálta az 1949. évi genfi egyezményt, amely a hadifoglyokkal való bánásmódról szól. Varga Éva Mária: Magyar hadifoglyok és internáltak a Szovjetunióban az oroszországi levéltári források tükrében (1941-1956). Doktori disszertáció. Budapest, 2008, 56-57. 21 Bognár Zalán: (Hadifogolytáborok és (hadi)fogolysors a Vörös Hadsereg által megszállt Magyarországon 1944-1946. Budapest, 2017, 35. 22 Varga Éva Mária: Magyar hadifoglyok a Szovjetunióban. Dokumentumok (1941-1953). Moszkva- Budapest, 2006, 7. 23 Bognár (2017): (Hadifogolytáborok ... 35. 92
