Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Suslik Ádám: A rögtönítélő bíróságok és a katonák által elkövetett bűncselekmények, különös tekintettel a kassai 39. honvéd gyaloghadosztály hadbírósága által tárgyalt ügyekre (1914–1918)
Hétköznapi háború A rögtönítélő bíróság eljárásának megindításakor annak három fajtáját különböztetjük meg: 1. A rögtönbíráskodás előzetes kihirdetése nélkül helye lehet a rögtönítélő eljárásnak: zendülés, függelemsértés, gyávaság, kémkedés, fegyelem- és rendháborítás esetén. 2. A rögtönítélő bíráskodás előzetes meghirdetése után lehet az eljárást lefolytatni, amelyben az illetékes parancsnok dönt: lázadás, lázongás, szökés, fosztogatás, esküvel fogadott katonai szolgálati kötelesség megszegése miatt. 3. A hadügyminiszter dönt a rögtönbíráskodás kihirdetéséről, de ezt a jogot átadhatja az illetékes parancsnoknak: gyilkosság, rablás, gyújtogatás és nyilvános erőszakoskodás tárgyában.45 Az ilyen eljárás alól csak a terhes nők, elmebetegek és a súlyos betegek mentesültek. Fontos szempont, hogy az eljárás a nyugalom és a rend helyreállítása érdekében történhetett, vagyis csak akkor volt az egyén a rögtönítélő bíróság elé állítható, ha a bűncselekmény során tetten érték, vagy rövid időn belül bebizonyosodott a bűnössége.46 Az általam tanulmányozott hadbírósági ítéletek szerint, ha a fogvatartott több bűncselekményt is elkövetett, első számú bűnnek, ha volt ilyen, a szökést tartották, minden más másodlagosnak számított. Ezzel szemben szökésért az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje 345 ítéletet hozott rögtönítélő bíróság keretein belül.47 Manfried Rauchensteiner elsősorban a cs. és kir. haderőt vizsgálta, amely szerint ebben a haderőnemben a háború folyamán 753 halálos ítélet született rögtönítélő eljárás következményeként, amelyből 737-et végre is hajtottak az alábbi bűncselekményekben: függelemsértés: 26 fő, zendülés: 20 fő, dezertálás: 345 fő, dezertálásra való összeesküvés: 19 fő, kötelességszegés: 1 fő, öncsonkítás: 129 fő, a fegyelem és a rend megzavarása: 3 fő.48 Nem csak katonákat, hanem polgári személyeket is ítéltek halálra, amelynek nagy száma leginkább az 1914-es évben figyelhető meg.49 A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött Belügyminisztérium Levéltárának állagaiban csupán kettő, a rögtönítélő bíráskodás által halálra ítélt katona esete maradt fent. Az egyik Gütter Károly, a cs. és kir. 2. vadászzászlóalj hadnagya, akit 1914. augusztus 4-én a péterváradi erődben az erőd tör45 Tóth J. Zoltán: A rögtönbíráskodás története Magyarországon a XIX-XX. században. lustám Aequum Salutare 4. évf. 2017. 151-156., valamint Tóth J. Zoltán: A magyarországi rögtönbíráskodásra (statáriumra) vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályozás a 20. században. Acta Universitatis Szegediensis: forum: acta juridica et politica, 2. 2011. 207-211. 46 Tóth: A magyarországi rögtönbíráskodás ... 207-211. 47 Bernadette Schuh: Geschichte der Desertion in Össterreich. Rechtswissenschaftliche Dissertation, Wien, 2006. 48 Rauchensteiner: i. m. 768., valamint Ernst Junk: Das Verbrechertum im Kriege. Kriminalpsychologische und kriminalistische Denkwürdigkeiten aus dem Weltkriege. Wien-Leipzig, 1920. 49 Lásd a témában Anton Holzer: Das Lächeln der Henker. Der unbekannte Krieg gegen die Zivilbevölkerung. Darmstadt, 2008. 82
