Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Suslik Ádám: A rögtönítélő bíróságok és a katonák által elkövetett bűncselekmények, különös tekintettel a kassai 39. honvéd gyaloghadosztály hadbírósága által tárgyalt ügyekre (1914–1918)
A rögtönítélő bíróságok és a katonák által elkövetett bűncselekmények lekményeket lehetett tapasztalni.10 Egyes állítások szerint halálos ítéletek meghozatala először a téli hadjárat idején történt 1915 márciusától, amelyek végrehajtására az északkeleti vármegyék területén és Miskolcon került sor.11 Ez az állítás nem lehet alaptalan, már abból a szempontból sem, hogy 1915 márciusában Tisza István és néhány érintett vármegye főispánja a Eladseregfőparancsnoksággal (Armeeoberkommando) komoly vitát folytatott. Ugyanis a dezertőrök száma folyamatosan növekedett, különösen az 1915-ös tél folyamán. Ennek meggátlására a hadsereg a bűnelkövetőket nyilvános megszégyenítéssel büntette. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy az illetőség helyén a katonaszökevények neveit a szószékről, vagy kidoboltatás útján kihirdették és őket teljes vagyonelkobzással sújtották, hozzátartozóikra pedig sarcot vetettek ki, sőt, ha szükséges volt, kilakoltatást is érvényre lehetett juttatni. A szökevények személyét illetőleg pedig egyértelmű volt a rendelkezés: „A háborús törvények értelmében ilyen egyének a kötél általi halállal büntetendők”.12 Gaksch József alezredes, a szabadkai cs. és kir. 86. gyalogezred parancsnokának a jelentése szerint 1915. január 7-10. között 9 ember szökött meg az ezredétől azok közül, akik járőrszolgálatra jelentkeztek.13 Ez a tendencia a későbbiekben is alig változott. Más frontvonalon (Erdély), másik évben (1916 őszén) a brassói határszéli rendőrkapitányságot megbízták a fiidalmás- Biharkristály közti szakasz ellenőrzésével. Ebben az időszakban szeptember 15. és október 21., valamint október 21. és 28. között két nagyobb terjedelmű jelentést közöltek az ott elvégzett feladatokról, amelyek alapján a katonák szökési kísérletének a száma folyamatosan növekedett. nem menne át, ezért inkább az igazságügyi miniszter javítana a bérviszonyokon és a megélhetési körülményeken, valamint a gyári élelmezésen, hogy ne kerüljön sor sztrájkokra. A közös hadügyminiszter a csepeli sztrájkot hozta fel, a munkások hangulatával, hazafiatlanságával indokolta a döntést. A kereskedelemügyi miniszter szerint épp jókor jött a munkabeszüntetés, mert amúgy is anyaghiány volt és nem tudták volna a napi 3.333 000-ra emelni a tölténygyártást. Sándor János belügyminiszter próbált közvetíteni, szerinte a hadügyminiszter csupán azokat az egyéneket helyezné rögtönítélő bíráskodás alá, akik nem teljesítenek katonai szolgálatot, mert azok, akik a behívásuk útján kerültek a gyárakba, már amúgy is a katonai büntető bíráskodás alá esnek. A sztrájkot csak vétségnek, nem pedig bűncselekménynek tartotta a belügy, így azt előbb bűntetté kell minősíteni, amelynek indoka a hadviselés megnehezítése vagy meghiúsítása lehetett. HUMNL-OL-K 149-1916-10-3284. A hadiipari üzemekben előforduló sztrájkokra a rögtönítélő bíráskodás megállapítása (98. d.). 10 5488/1914. M. E. rendelet a gyorsított bűnvádi eljárás életbeléptetéséről. Magyarországi Rendeletek Tára 48. (1914) 1434-1437. 11 Galántai József: Magyarország az első világháborúban (1914-1918). In: Magyarország története 1890-1918. Főszerk. Hanák Péter. 2. kötet. Budapest, 1983, 1111-1112. 12 HU-MNL-OL-K 149-1915-10-996. Katonai szökevények pellengérre állítására vonatkozó napiparancsok közlése. 9. (82. d.). 13 Uo. 75
