Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Karika Tímea: A magyarországi hadigondozás szervezetének és a hadigondozottak sorsának alakulása 1914–1933 között
elsősorban gazdasági, háztartási és háziipari oktatásban részesítették. Mindössze néhány helyet biztosítottak a váci internátusbán a kitűnő képességű fiú hadiárváknak, a lányok közül pedig Nyíregyházán, az „Alapítványi Erzsébet Árvaházban” lakók végezhették csak el a középiskolát. A bethleni konszolidáció alatt született meg a hadigondozottak helyzetének és pénzellátásának rendezésével kapcsolatos első jelentősebb jogszabály, a 2700/1922. M. E. rendelet is, amely nyugdíj helyett járadékot és ápolási pótlékot állapított meg a hadigondozottak számára, és az ellátást kiterjesztette a hősi halottak felmenő ági rokonaira és testvéreire is. Az igény-megállapítási folyamat lebonyolítására a főváros kerületeiben, a törvényhatósági jogú és rendezett tanácsú városokban, valamint szinte valamennyi járásban igénymegállapító bizottságokat hoztak létre. Lényeges megjegyezni, hogy a 91.000.IX-a/1922. N. M. M. számú rendelettel a nem hivatásos katonai szolgálat körébe bevonták a hadifogságot, az ellenséges internálást és „a Tanácsköztársaságot támadó ellenforradalomban való részvételt” is, a Vörös Eladseregben teljesített fegyveres szolgálatot azonban csak kivételes esetekben, és szigorú feltételek mellett. A háború befejezése után 15 évvel született meg a hadirokkantak és más hadigondozottak ellátásáról szóló 1933. évi VII. törvénycikk (közkeletű nevén hadirokkant-törvény), amelynek legfőbb érdeme az volt, hogy törvényi szinten, egységesen és mindenre kiterjedően igyekezett rendezni a hazai hadigondozást, az addig ez ügyben keletkezett közel negyven miniszterelnöki és népjóléti miniszteri rendelet és más, alacsonyabb szintű jogszabály felváltásával. Az eljárási rendszer és a járadékok terén a törvény nem hozott jelentősebb változást, megemlítendő azonban, hogy a korábbi igénymegállapító bizottságok helyett hasonló feladatkörrel hadigondozó bizottságokat szervezett, felsorolta a közreműködő hatóságokat, szabályozta a hadigondozási ellátásokat. Fontos előrelépés volt, hogy végre pontosan megfogalmazta, ki tekinthető hadirokkantnak, hadiözvegynek, hadiárvának, hadigyámoltnak és hadigondozott családtagnak. Lényeges változás még, hogy a hadigondozottak ügyének irányítása 1933-tól újra a honvédelmi tárcához került. A hadigondozottakat és hadirokkantakat a járadékokon kívül egyéb kedvezmények is megillették, például előnyben részesültek korlátlan italmérési engedélyek, dohányeladási engedélyek vagy mozgófényképüzem-engedélyek kiadása során is, ám legtöbbjük megélhetése továbbra sem oldódott meg. Lukács Béla 1943-ban írt szakmunkájában az 1920-as évektől folyósított járadékok összegét is rendkívül alacsonynak ítélte meg és nehezményezte azt is, hogy nagyjából tízezer, 25%-os hadirokkant és hadiözvegy választotta a kormányzat nyomására a rendszeres járadék helyett a végkielégítést, amely egy időre orvosolhatta ugyan gondjaikat, de ennek igénybevételével elestek a későbbi járadékigénylés lehetőségétől.27 Rendkívül nehéz helyzetbe kerültek a hősi halált halt fiaik és unokáik 27 Uo. 73-74.
