Levéltári Közlemények, 93. (2022)

In memoriam

In memoriam

MOLNÁR PIROSKA

(1944-2022)

Molnár Piroska, a Magyar Országos Levéltár Központi Könyvtárának egykori munkatársa számára a történelem tisztelete, a magyar irodalom szépsége, valamint nemzeti gyökereink méltó kutatása jelentette élete során a valódi igazodási pontot.

Piroska 1944-ben született Tokajban. A háború elől menekülő édesanyja harmadik gyermekeként hosszú hónapokig csak fényképről ismerhette orvos édesapját, dr. Molnár Istvánt, aki a II. világháborúban orosz hadifogságba esett. Az alföldi család híres volt pedagógus felmenőiről, Nádudvaron a mai napig „Boldizsár Iskolaként” emlegetik a Piroska dédnagyapja, Boldizsár Zsigmond által egykor igazgatott ottani tanintézményt. A háború után mindenükből kisemmizték őket, pusztán két szög maradt a tulajdonuk - bútorok, örökség helyett - a családi ház falába ütve. A Budapesten új életet kezdő család számára nehéz időszak volt a kommunista rezsim diktatúrája, de Piroska művészetek, irodalom és kultúra iránti érdeklődése még ebben a roppant zűrzavaros korszakban is igényes, az értékek mentén gondolkodó fiatal hölggyé nevelte őt.

Édesapja iránti rajongása miatt az egészségügyi intézmények adminisztrációs területein képzelte el karrierjét, majd második férje - Nagy Ferenc karmester - mellett az anyai teendőire koncentrálhatott, az 1970-es évek közepén megszülettek gyermekei. Fia informatikus-mérnökként az Egyesült Államokban doktorált, lánya színházrendezőként, színpadi szerzőként és művésztanárként mutat fel szakmai sikereket.

Piroska 1996-ban az Országos Levéltár falai közt talált valódi szakmai otthonra, odaadása, precizitása itt, a könyvtár gondos munkatársaként teljesedhetett ki igazán. A kutatók iránti figyelme, a fellelhető anyagok szenvedélyesen körültekintő gondozása 2010-ben történő nyugdíjba meneteléig meghatározó kollégává emelte az intézményben. Élete utolsó éveit bearanyozta unokái születése. Gyógyíthatatlan betegségét emberfeletti fegyelemmel viselte.

Emlékét megőrizzük.

323