Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Irodalom
Irodalom váns ferencrendi igazgatás és írásbeliség történetét, méghozzá a nemzetközi forráskiadványnak megfelelően a tágabb régióra tekintő, valamint egyetemes rendtörténeti összefügésekkel. A Bevezető hét fejezetből áll. A Prolegomena tartalmazza a kötet általános meghatározását, a kiadás indítóokait, létrejöttének főbb fázisait, az abban közreműködők felsorolásával. A második fejezet - a kötet nemzetközi használói számára indokoltan - történészi nézőpontból tekinti át a magyarországi hivatali írásbeliség és formuláskönyvek kutatástörténetét, felhasználva a közelmúltban napvilágot látott magyar és idegen nyelvű összefoglalásokat, valamint a szövegtípusra vonatkozó elméleti kutatásokat. A világi és az egyházi bíráskodás fórumai mellett a fejezetben hangsúlyosan megjelennek a formulás szövegeket létrehozó szerzetesrendek és azok emlékei is, amelyekről részletes áttekintés eddig nem látott napvilágot. A Bevezető harmadik fejezetének témája az obszerváns ferencrendi írásbeliség a középkor és kora-újkor fordulójának bő egy évszázadában, amely a maga 21 oldalával a Bevezető legterjedelmesebb része. A szerző a korszak ferences rendtörténetének, könyvtörténetének és kéziratos forráskutatásának avatott ismerőjeként nemcsak a teljes szakirodalom, de saját szerteágazó kutatásai segítségével foglalja össze a kérdéskört. E fejezet kiemelt részeként részletesen összefoglalja az obszerváns rendi krónika problémáját, amely a magyar középkori ferencrendi kutatások egyik sarokpontja. Megállapításait a forrásokat ismertető ötödik fejezetben is jelentősen kiegészíti, mégpedig a harmadik kéziratot ismertető alfejezetben. Részletesen vizsgálja a magyarországi ferences konstitúciók sajátosságait, szövegemlékeit. A magyarországi ferencrendi kutatásokban új elemként a nemzetközi szakirodalmat felhasználva vizsgálja a rendi igazgatás sajátos vegyes tartalmú és liber portabilis, azaz bárhová hordozható méretű könyvtípusait, amelyek kiváló példája a két teljes formularium és a harmadik forrás, a gyöngyösi vegyes nyomtatvány-kézirat. Tartalmuk alapján három csoportot különít el a ferences források között, a tisztán konstitúciókat tartalmazó kéziratokat, a rendkormányzati-lelkipásztori tartalmú, valamint a lelkipásztori-teológiai tartalomhoz illesztett igazgatási tartalmú köteteket. Külön kiemelendő, hogy Molnár e fejezetben, a kéziratok számbavétele során ad jellemzést a kiadásban nem szereplő - mert napjainkban lappangó vagy elveszett, korábban Szegeden és Csíksomlyón őrzött - rendi igazgatásban használt kötetekről, amelyekről csak korábbi kutatók feljegyzései, esetleg fényképei alapján alkothatunk véleményt. Esetleges előkerülésük esetén ezek tovább gazdagíthatják a kiadott forrásokat. A fejezet végén a gyakorlati írásbeliség emlékeit, az eredetiben és másolatban fennmaradt iratokat veszi számba, amelyek sajátossága, hogy sokkal kisebb számban, illetve a formuláskönyvekhez képest szegényebb műfaji sokféleséget mutatva maradtak ránk. Legtöbb dokumentum az önállóan kutatott konfraternitás-levél típusába tartozik. Az ötödik fejezet teljességre törekvőén áttekinti a középkori ferences formuláskönyvek nemzetközi kutatását, felhasználva mind a rendtörténeti, mind a nemzetközi kéziratkutatás szakirodalmát. Tárgyalja a ferences igazgatás írásbeli dokumen310
