Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Irodalom

Irodalom

nyék indusztrializálódó városaiban talált gazdára. Ezt a mezőgazdasági termékek értékesítésére kínálkozó lehetőséget Moson megye jól kihasználta, aminek az országhatár sem szabott gátat.

A következő fejezetben a magyaróvári főhercegi uradalom jószágigazgatója, Wittmann Antal munkássága nyomán mutatja be a birtok fejlődését. Wittmann Antal szerint a mezőgazdaság az államot is szolgálja, ezért minden embernek a saját birtokát kell fejlesztenie annak érdekében, hogy az ország is fejlődhessen. Elsősorban nem a tőke, hanem az emberi tényező fontosságát emeli ki, figyelembe véve az egyes ember anyagi lehetőségét is. A társadalom tagjai részére a saját birtokukhoz igazodó (kisbirtok esetében kis, míg a nagybirtok esetében nagy) befektetéseket szorgalmazta, azzal a céllal, hogy a földjáradékot magából a földhozamból növeljék meg. A termőföld adottságaihoz igazodó földműveléssel akart a föld minőségén javítani, éppen ezért a vetésforgó mellett megtartotta a már elavultnak mondható háromnyomásos, illetve legeltető gazdálkodásmódok használatát, a mennyiségi fejlődés mellett a minőségjavítást és a hatékonyságfokozást is szem előtt tartva.

fforváth Gergely Krisztián az utolsó előtti szakaszban az egyes felekezetek oktatásmódját emeli ki. Bemutatja nem csak a katolikus és az evangélikus vallású iskolák közötti oktatásbeli különbségeket, de a tanítók és a gyermekek nemek szerinti megoszlását is. Érdekes, de a korra egyben jellemző is, hogy több fiú járt iskolába, mint lány. Ebben a korszakban a lányokat még anyának nevelték, a háztartási feladatok ellátására készítették fel, míg a fiúk számára fontos volt az iskola adta tudás megszerzése, főleg, amennyiben a későbbiekben kereskedelemmel szerettek volna foglalkozni.

Az iskolákat tekintve az evangélikus felekezetűek a leterheltebbek, az átlag egy tanárra jutó tanulószám körülbelül 100 fő. A tananyag szempontjából a katolikus és az evangélikus tanítás azonos, olvasás, írás, alapvető számolás, illetve választható tantárgyként hittan szerepel az elsajátítandó készségek és ismeretek között. További tantárgyakként történelmet és földrajzot oktattak, az evangélikus területeken németül és magyarul, míg a katolikus területeken csak magyarul. Egyes településeken fizikát, természettudományt és éneket is tanítottak. Nem mindennapi forrás a hiányzásokból összeállított táblázat. Megtudhatjuk, hogy mennyien, illetve, hogy alapos ok, vagy csak lustaság miatt hiányoztak.

Ebben a fejezetben kerülnek bemutatásra a kereskedelem hátterét adó természetföldrajzi és épített adottságok. Az egyes településeket a legközelebbi településekkel különböző minőségű utak kötötték össze, ezek többnyire helyi érdekeltségűek és nem a megye által karbantartott utak voltak. A szerző kiemel egy 1825-ös térképet, melyet a Magyar Nemzeti Levéltárban található, amelyen az úthálózatok fontosságuk szerint voltak értékelve. Az úthálózatoknak nem csak a kereskedelemben, de a települések közötti kommunikációban is nagy szerepe volt.

302