Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Irodalom

Irodalom

nősen hatékonynak bizonyuló kutatói-alkotói modell a Nagy Háború Bloggal és annak több mint 12 ezres támogatójával manapság már igazi brand: a blog, illetve a mögötte álló Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány égisze alatt megjelentetett kiadványok magas szakmai színvonalat garantálnak (és mellesleg bátran kiállják az összevetést az állami vagy alapítványi intézményi háttérrel rendelkező hasonló profilú csapatok munkáival).

A mostani kötet közreműködői között a kiadványt szerzőként jegyző Pintér Tamáson kívül ezúttal is megtaláljuk a blog legendás „belső hármasának” másik két tagját: Rózsafi Jánost és Stencinger Norbertét, míg az ugyancsak beltagnak számító Babos Krisztina a tördelés, illetve a képszerkesztés feladatait vállalta magára. Ki kell emelni Juhász Balázs egészen kiváló fotóit, valamint Kukkonka Judit és dr. Tóth István szegedi helytörténeti vonatkozású kutatói hozzájárulását. Rajtuk kívül Kiss Balázs nevét kell megemlíteni, aki a negyvenhatos hagyományoknak a jelenlegi Magyar Honvédségben való tovább éléséről írt.

Bár a mostani kötet címében szereplő idézet, amely Juhász Gyula Negyven!latosok című verséből való, talán nem minden olvasónak cseng azonnal ismerősen, az alcím azonban egyértelművé teszi, miről is fog szólni a munka. Műfajilag mindazonáltal lehet oka némi fejtörésre annak, aki kézbe veszi a könyvet. A hadtörténeti irodalomban tájékozottak jól tudják, hogy a szegedi 46. gyalogezreddel kapcsolatban a két világháború között két alapvetőnek számító kiadvány is megjelent, amelyek rendre szerepelnek is az első világháborús ezredtörténetek között. Közülük az egyik1 azonban főleg az alakulat egykori tagjainak (tisztikarának és legénységének) rövid életrajzait tartalmazza, mármint azokét, akik a kötet szerkesztőségének beküldték. A másik2 ugyanakkor az ezred világháborús történetét mutatja be kronologikus feldolgozásban, ám teljesen kimarad belőle a kikülönített III. zászlóalj története. Szerkezetét tekintve Pintér Tamás munkája inkább erre az utóbbira hasonlít (ráadásul tárgyalja az említett zászlóalj szereplését is), szerzője mégis elhárítja azt a gondolatot, hogy új ezredtörténetet írt volna a 46-osoknak.

Érdemes végiggondolni, hogy ez a fontos hadtörténeti műfaj milyen kritériumokkal is rendelkezik. Vagy másfél évtizeddel ezelőtt egy, a Nagy Háború befejezésének 90. évfordulójára készült kiadványban3 ezt írtam erről: „Mit lehet elmondani erről a dokumentumtípusról? Mindenekelőtt azt, hogy szinte egyáltalán nincsenek közös jellemzői. Az egyetlen többé-kevésbé állandó követelmény az ilyen írásművekkel szemben az, hogy valamely ezred történetével lehetőség szerint kapcsolatba hozható szövegeket tartalmazzon. Ezen túlmenően azonban sem tartalmi, sem formai vagy stiláris, esetleg a nyomdai megjelentetésre vonatkozó terjedelmi vagy

1 A negyvenhatosok fegyverben 1914-1918. Összeállította: Hirn László szerkesztő. Szeged, 1933.

2 Ajtay Endre: A volt cs. és kir. 46. gyalogezred világháborús története 1914-1918. Szeged, 1933.

3 A Nagy Háború írásban és képben 1918-2008. Szerk.: Andaházi Szeghy Viktor. Budapest, 2008,

16-17. Lásd ehhez még Szőts Zoltán Oszkár: Az első világháború az 1945 előtti magyar történetírásban. Pécs, 2020, 163.

285