Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Irodalom
Irodalom a szakmának írt, ismeretterjesztő könyvei és cikkei az érdeklődő laikusok számára is bemutatják az eurázsiai sztyeppe, illetve a Kaukázus kultúrtörténetét. E tekintetben feltétlenül maradandót alkotott, még akkor is, ha az általa használt őstörténeti modell az újabb kutatások fényében kevéssé állja meg helyét. J. Nagy László, a Szegedi Tudományegyetem történész professzora Apponyi Albertnek, a Jászság országgyűlési képviselőjének 1931-es észak-afrikai útját eleveníti fel, a Pesti Naplóban folytatásokban közölt beszámolója, illetve korabeli franciaországi interjúk alapján. Apponyi jól látta, hogy a gyarmatok megszervezése és kolonizációja önmagában nem teszi európaivá a meghódított muszlim népeket, akik vallásukból kifolyólag maguk is felsőbbrendűséget éreznek leigázóikkal szemben és nincs szándékuk asszimilálódni a francia (vagy éppen olasz) nemzetbe. Pethő László a partiumi származású mérnök-feltalálóról, Heller Lászlóról írt tanulmányt, melyben főleg a családi és baráti kapcsolatok dokumentumaiból próbálja kikövetkeztetni a kutató életútjának fontosabb állomásait, illetve testvére, Heller Gedeon szerepét pályája alakulásában. Tóth Péter történész professzor tanulmánya a jászok középkori katonáskodását vizsgálja, a számukra kiadott oklevelek alapján. A jászok eleinte testőrként, majd könnyűlovas íjászként szolgálták a középkori uralkodókat, mely szolgálatokért országos nemességet, illetve más kiváltságokat kaptak. Megtisztelő, hogy a szerző felfigyelt e sorok írójának szintén a Jászsági Évkönyv lapjain a közelmúlt publikált észrevételére, miszerint a jászok Nógrád megyei felbukkanása (Jásztelekpuszta) a testőr rutének faluja, Oroszi (ma: Nagyoroszi) közelében talán nem véletlen, mint ahogy a kolónia eltűnése is összefüggésben lehet a jászok Zagyva-völgyi felbukkanásával. A jubileumi szám alkalmából irodalmi pályázatot hirdettek olyan, a Jászsághoz kötődő verses, illetve prózai művek megjelentetésére, melyek a szülőföld szeretetéről szólnak, illetve a jászsági emberek táji kötődését fejezik ki. A pályázatra 21 alkotó 53 műve érkezett be, ebből egy magyar szakos tanárokból álló zsűri 17 alkotást javasolt közreadni, melyek közt versek, illetve prózai alkotások egyaránt vannak. A szó művészetét a képé zárja; Bugyi László Guriga, a Jászság szenvedélyes fotósának egy tanyahely változásait bemutató sorozata. A tematika a továbbiakban visszakanyarodik a világjáráshoz, a Világot látó és alakító jászságiak című rovat sportolót, egyetemi tanárt, cégvezetőt, kutatóorvost szólaltat meg, jászsági gyökereikről és külföldi tapasztalataikról, honvágyról és kapcsolattartásról. Kárpáti Márta Szegedi Szilveszter jászberényi kertészmérnök kubai tanulmányútjáról készített riportot, Jámbor János jászfelsőszentgyörgyi villanyszerelőt ausztráliai életéről László Kinga kérdezte. Sárközy János fül-orrgégész szakorvos az arab világ több országában praktizált, benyomásairól Pethő Lászlónak mesélt. Novák István, a jászberényi Barátok temploma rektorhelyettes plébánosa szintén utazásainak élményeit osztotta meg Víg Dáviddal. A Nézőpontok rovat vegyes tematikájú írásokat tartalmaz. A Jászság és a kapcsolódó dél-hevesi térség hulladékgazdálkodása talán nem tűnik a leghálásabb témának, de az átlagolvasó számára szinte befogadhatatlan adatsorok végén a szer283
