Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén
Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén Magyar Sión.97 A rendezvény jelentősége azonban nem reprezentációjában, hanem abban rejlett, hogy eldőlt a kérdés: a katolikus társadalom a politikai önszerveződés terepére lép. Ezt egyértelműen tartalmazta a határozat, de a beszédek sem hagytak kétséget efelől. Párt létrehozásáról ugyan továbbra sem volt szó, megmaradtak a korábban megfogalmazott stratégiánál, vagyis a választásokon katolikus elkötelezettséget igazoló jelöltekre kell szavazni. Az egyházpolitikai kérdések társadalmat megosztó jelentőségét és valódi kultúrharc jellegét bizonyítja, hogy a budapesti katolikus nagygyűlésre válaszul politikai ellenfeleik ellentüntetést szerveztek, amely a polgári Magyarország addigi legnagyobb tömegdemonstrációjává vált. Már a sajtóban megjelenő heves reakciók is jelezték az ellentétek mélységét. Beksics Gusztáv, az ismert liberális politikus és író például a Pesti Hírlapban jelentetett meg egész oldalas vezércikket, nem fukarkodva a kemény szavakkal.98 „A főbaj abban rejlik” - írta Beksics -, „hogy az ultramontán terrorizmus magával ragadta fő- és alsó klérusunk jelentékeny részét. A baj és veszedelem az, hogy egyházfejedelmeink legkiválóbbjai által tett azon kísérlet, hogy a szélső egyházi áramlat visszautasíttassék, megbukott. ” Beksics szerint nem sérti a katolikus dogmákat, hogy egy államban más vallási felekezetek is egyenlők legyenek a katolikussal, hogy az állam saját céljaira anyakönyveket vezessen és a házasságot polgári anyakönyvvezető előtt is meg kelljen kötni. Ha ez igaz lenne, akkor más katolikus államokban, Franciaországban, Olaszországban sem válhatott volna ez törvénnyé. A magyar katolikus egyháznak azonban Beksics szerint mindezzel más, kettős célja van. Egyrészt, hogy az egyház mellé állítsa és mozgósítsa a katolikus világiakat: „A taktika és a ravasz fondorlattal kieszelt cél most nem kevesebb, mint a katolikus világi elem segítségével diadalra segíteni a legszélsőbb egyházi törekvéseket.” A második cél pedig ezzel összefüggésben áll: „felekezeti álláspontra terelni a katolikus világi elemet a politikában s különösen a parlamenti választásoknál”. Itt a fő cél létrehozni egy katolikus pártot, amely mögött világiak és a klérus egységfrontot alkot, s amely a politikában is képviselné az ultramontán álláspontot. A Beksics által használt kifejezések - például „ultramontán terrorizmus” - egyáltalán nem volt szokatlan, a liberális sajtó ugyanis, a legmérvadóbb napilapok is, a katolikus sajtót rendszeresen „fekete sajtónak” nevezték, a politizáló alsópapságot „hecckáplánoknak”, akiknek a célja, „hogy mind a négy sarkán felgyújtsa társadalmi békénk épületét” - ahogy ezt Beksics írta a cikkében, s ha stílusában mérsékeltebb, de tartalmában hasonló gondolatokat fogalmazott meg Irányi Dániel vagy Mocsáry Lajos is. Beksics a kérdésről írott könyvében azt is javasolta, hogy a katolikus papokat - már csak a saját érdekükben is - zárják ki az országgyűlésből, mert „a papi és képviselői kötelességet” nem tudják összeegyeztetni.99 Ugyanakkor 97 Magyar Sión, 1894. 68. 98 Katholikus nagygyűlés. Pesti Hírlap, 1894. január 16. 1. 99 Febronius [Beksics Gusztáv]: Ultramontanismus és nemzeti állam. Budapest, 1891, 91-92. 263
