Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén
Műhely szemita beszédet, ettől kezdve minden felszólalása e téma körül forgott. Az Országos Antiszemita Pártot 1883. október 6-án alapították meg, vagyis éppen a törvényjavaslat beterjesztése előtt. A pártot négytagú vezérkar irányította, akik közé Istóczy mellett Ónody Géza, Simonyi Iván és Széli György tartozott, ők a vitában is felszólaltak.25 A párt hivatalos programjának az egyik pontja éppen a benyújtott törvényjavaslat elleni küzdelmet szorgalmazta. Az események előzményéhez tartozik még, hogy a tiszaeszlári per tárgyalása is 1883. június 19-én kezdődött, s augusztus 1-jén fejeződött be. Ezt követően az országban antiszemita zavargások kezdődtek, egyes megyékben a katonaságnak kellett kivonulnia és rendet teremtenie. Ezekre az eseményekre a törvényjavaslat vitájában is többen hivatkoztak, az ellenzők szerint ebben a feszült helyzetben nem szabad egy ilyen javaslattal előjönni, a támogatók szerint viszont éppen azért kell ezt a kérdést gyorsan megoldani, mert ezzel lehet elősegíteni a zsidó vallásúak beolvadását a társadalomba. Az antiszemiták azonban éppen ezt nem akarták, szerintük a „beolvadás határozottan ellenkezik a specifikus faji érdekeikkel” - mármint a zsidókéval. Ők ugyanis soha nem akarnak beolvadni, ezer éve egy saját törvényeik szerinti zárt világban élnek, amelynek a végcélja a világuralom megszerzése. Istóczyék szerint a zsidó vallás alapvetően ellenkezik a keresztény erkölcsiséggel, mert a törvényei ennek a végcélnak a szolgálatában állnak. így a polgári házasság törvénybe iktatásával csak azt érné el a kormány, hogy szélesre tárja a kaput az erkölcstelenség előtt. Ezeket az erkölcstelen tetteket a zsidók szerintük nap mint nap elkövetik, „a csalás, az uzsora, a hamis eskü nemcsak mint megengedett cselekmények, hanem más emberekkel szemben, mint jog taníttatik”, amelynek az eredménye a „naponkint pedig százával és ezrével előforduló zsidóvisszaélés, zsidó-üzelem, zsidó-túlkapás, zsidófosztogatás, zsidó-erőszakoskodás”. Az antiszemiták a törvényjavaslatot kizárólag „zsidótörvénynek” értelmezték, amelynek az a célja, hogy elősegítse a zsidók beolvadását a társadalomba. Ezzel szemben szerintük ez pont fordítva zajlik, „mert tapasztalati tény az, hogy az ily összeolvadás eseteiben - csekély kivétellel - nem a zsidó lesz magyarrá, hanem a magyar lesz zsidóvá”. Végül Simonyi Iván kijelentette, hogy korábban azért nem volt törvény a polgári házasságról Magyarországon, mert azt a katolikus egyház megakadályozta. Ida most mégis a parlament elé kerülhetett, az azt bizonyítja, hogy van már annál egy nagyobb hatalom Magyarországon, a „zsidóság”.26 A vitában több verbális párviadal is lezajlott, közülük is kitűnt Iderman Ottó és Istóczy Győző összecsapása. Iderman Ottó minden finomkodás nélkül kritizálta a törvény ellen felvonuló mindkét tábort. Szerinte „itt a klerikalizmus bolygója elsötétítette a liberalizmus napját majdnem egy egész ülésen keresztül”, ami főként a 25 Paksy Zoltán: Istóczy Győző és a magyar antiszemita mozgalom (1875-1892). Budapest, 2018,169. 26 KN 1881-1884. XIII. kötet, november 21-i ülés, Ónody, Istóczy és Simonyi Iván beszéde. 244
