Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén

Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén

hogy azonnal nyújtson be egy törvényjavaslatot a vallásszabadságról.17 Azonban itt nem Irányi felszólalása az érdekes, hiszen az nem sokban különbözött az évek óta megszokottól, hanem Trefort Ágoston miniszter válasza, aki magyarázatot adott arra, hogy a kormány miért késlekedik ezekkel a törvényjavaslatokkal. Közölte, hogy ő éppúgy barátja a vallás- és lelkiismereti szabadságnak, mint Irányi, a különbség közöttük „a fölfogásban rejlik”, vagyis a „módról és útról”, ahogy azt meg kellene valósítani. Trefort szerint ugyanis ezt a kérdést nem lehet egyetlen törvényben kimondani, „mert ez oly jelenségekhez vezethetne Magyarországon, melyek nemcsak a fennálló egyházakat, hanem részben talán a magyar államot is veszélyeztetnék”. Trefort szerint ezeknek a törvényeknek a megvalósítása olyan „convulsiókhoz”, azaz társadalmi megrázkódtatásokhoz vezetne Magyarországon, amelyek veszélyére Deák is felhívta a figyelmet. Trefort a mondanivalójának lényegét többször is világosan megerősítette: ha ezeket a törvényeket egyszerre elfogadják, „a magyar állam nem képes kiállani azon megrázkódtatásokat, melyeken sok más államot keresztül lehet vezetni”. „Magyarország a vallásszabadságról szóló általános törvényt meg nem bírná anélkül, hogy a magyar államiság fenntartása ne veszélyeztetnék.” Trefort tehát gyakorlatilag azt mondta, hogy a magyar társadalom még nem elég érett ezeknek a törvényeknek a befogadására, s ezért a kormány sem kockáztatja meg a bevezetésüket.18

De választ adott arra is, hogy akkor mit szándékozik tenni a jövőben? Szerinte kis lépésekkel szabad csak haladni, apró eredményeket kell elérni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogyha például egy új egyház, „akár keresztények, akár nem keresztények, akár külföldről fognak jönni, akár köztünk keletkeznek, ha ezek a maga útján akár a kormányhoz, akár a törvényhozáshoz folyamodnak, jót állok érte, hogy fel fognak vétetni és törvény által a bevett vallások sorába iktattatni. Én ez úton akarom Magyarországon létesíteni a vallásszabadságot, mert ez összefér Magyarország állami fennállásának feltételeivel, és e célt éppoly biztosan, talán biztosabban el lehet érni, mint a képviselő úr által ajánlott módon”. Trefort Ágoston 1872 és 1888 között töltötte be a miniszteri pozíciót, s közben valóban ezt a politikát folytatta, ami nyilvánvalóan egybeesett a kormány álláspontjával. Tisza Kálmán ellenzékben korábban maga is a törvények elfogadását sürgette, kormányon azonban a quieta non movere (jobb nem bolygatni) elvet követve, ebben is hajlandó volt a kompromisszumra. A kormányzat stabilitása érdekében, taktikai

17 KN 1878-1881. XV. kötet, 194-195.; Trefort válasza: 195-198.

18 Ezeket a nézeteit Trefort már egy korábbi beszédében is igyekezett világossá tenni, amikor a késlekedés miatt az ultramontánizmussal való konspirációval vádolták: „Igenis konspirálok. Konspirálok az ultramontánokkal és a klérussal; konspirálok minden felekezettel, és konspirálok a józan ésszel, a vallásos béke fönntartására, a vallásos súrlódások kikerülésére, mert a centrifugális erők által szaggatott, szegénységgel és hátramaradással küzdő hazának vallásos konfliktusokra szüksége nincsen.” KN 1872-1875. VII. kötet, 351. 1873. június 28.

241