Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén
Paksy Zoltán AZ EGYHÁZPOLITIKAI TÖRVÉNYEK MEGSZÜLETÉSE MAGYARORSZÁGON A 19. SZÁZAD VÉGÉN A magyar polgári állam létrehozása 1848-ban vette a kezdetét, de ekkor csak a jogi keretek és az elvek jelentek meg, semmint egy működő jogállam. 1867 után, a lendületes újrakezdést és törvényhozást követően azonban ez a folyamat lassan megtorpant, sőt a legfontosabb területeken már kifejezetten kudarcnak tekinthető. Erre általában a kiegyezés által megteremtett dualista államszerkezetből adódó ellentmondásokat és politikai vitákat szokták példának hozni, amelyek bénítóan hatottak a kormányzásra. Emellett azonban olyan példákat is mondhatunk, amelyek nem a kiegyezés közjogi helyzetéből, hanem a magyar társadalom belső ellentmondásaiból következtek. Ilyen a magyar közigazgatás átalakítására tett kísérlet. Ez a kérdés gyakorlatilag az egész dualizmus időszakát végigkísérte, szakmai és politikai viták kereszttüzébe került. Az 1870-es, majd az 1880-as években több törvény is született, amelyek szabályozták a közigazgatás egyes elemeinek működését, a magyar vármegyerendszerre épülő, 17-18. században kialakult közigazgatási berendezkedés lényegét azonban érintetlenül hagyták. Másik példának a magyar állam legnagyobb intézményének, a katolikus egyháznak a korszakban szintén megoldatlan helyzetét tekinthetjük, a katolikus autonómia kérdését sem sikerült rendezni. Ugyancsak ide tartoznak az úgynevezett egyházpolitikai törvények is, amelyeket viszont sikerült tető alá hozni, de olyan hatalmas belpolitikai küzdelem és viták eredményeként, hogy a törvények megszületésének időszakát elnevezték a „kultúrharc” korának, mert ekkor az országban valóságos szellemi és politikai polgárháború dúlt. Kísérletek egyházpolitikai törvények elfogadására 1867 és 1890 között Azért hívták ezeket a törvényeket egyházpolitikainak, mert olyan társadalmi cselekményeket kívántak szabályozni, amelyek az egyházakat érintették vagy addig ezek kizárólagos hatáskörébe tartoztak. Ilyen volt magának a vallásnak a gyakorlása, továbbá a házasság és az anyakönyvezés kérdése. Magyarországon az 1848. évi XX. törvény kimondta a „törvényesen bevett vallások” egyenlőségét, sőt felvette azok sorába az unitáriust is, s ezzel megszüntette a katolikus egyház államvallás jellegét. Az e körbe nem tartozó zsidó vallásúakkal kapcsolatban az 1867. évi XVII. törvény mondta ki a polgári és politikai egyenjogúságot. Ez csak a zsidó vallásúakra, tehát az állampolgárokra és nem a vallásra vonatkozott, magának az izraelita felekezetnek a történelmi keresztény egyházakkal való egyenlőségét csak az egyházpolitikai törvényhozás keretében, 1895-ben mondták ki. 233
