Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Karika Tímea: A magyarországi hadigondozás szervezetének és a hadigondozottak sorsának alakulása 1914–1933 között
Hétköznapi háború két indítottak a lakosság körében, megszervezték az adományok eljuttatását a katonákhoz és családjaikhoz, tudakozó irodát létesítettek a katonák után érdeklődő hozzátartozók részére, s mindenekelőtt ápolták, gyógyították a beteg és sebesült, sérült katonákat, szervezték átképzésüket, a polgári életbe való visszavezetésüket. A háború végén 17 alegységet (intézmények, bizottságok, raktárak stb.) működtetett az egylet. Ezek egyike, a Lábadozó Sebesülteket Elhelyező Bizottság, jelentést adott közre három esztendei (1914. szeptember 21. és 1917. szeptember 21. közötti) működéséről. E jelentésből a Magyar Figyelő című folyóirat emelt ki számos statisztikát, amelyek közül érdemes néhányat idézni, már csak azért is, mert ezek nem csupán a bizottság sokrétű feladatait mutatják be, hanem érdekes és fontos információkat szolgáltatnak a gondozásába került katonákról is. „A lábadozó sebesülteket elhelyező bizottság ez idő szerint 28 otthont tart fenn 2600 ággyal. 13 otthon megszűnt. Az otthonok között szervezettségével figyelmet érdemel a rákosszentmihályi tüdőbetegotthon, ahol minden jelentkező egészségi állapotához, hajlamához, ügyességéhez mért foglalkoztatáshoz jut, mesterséget tanulhat, s már az oktatási idő alatt is díjazást nyer. [...] A betegstatisztikából kiderül, hogy a lábadozóba utalt betegek között legnagyobb számmal (7429) tüdőbajosok szerepeltek. Megdöbbentően nagy a fülbajosok és a gégebajosok száma is. [...] A katonai gazdasági ügyosztály jelentéséből kiderül, hogy az állomány 68%-a a harctéren szerzett sebesüléssel, 32%-a pedig a harctéren szerzett betegséggel került a lábadozóba. Haláleset 2 fordult elő. Az állomány polgári foglalkozását tekintve 3% hivatalnok, 11% kereskedő. 32% iparos, 54% földmíves volt. Analfabéta 23% volt, ebből magyar ajkú 3%. Az elbocsájtott legénységből a sebesültek közül 42% lett harctéri szolgálatra alkalmas, 37% segédszolgálatos, 21 % rokkant, a belbetegek közül 45% harctéri szolgálatra alkalmas, 29% segédszolgálatos, 26% rokkant. [...] A jogvédő ügyosztály 1916. január 1-ig körülbelül 6400 esetben adott szóbeli tanácsot és körülbelül 5000 ügyben járt el. Ebből 78 esetben indított válópert, 46 esetben lakásbérleti pert, 38 esetben örökbefogadási törvényesítési eljárást,”3 Az előbbi adatok közül fontos kiemelni a földművesek arányát, amely nem csak a Vöröskereszt által ápolt sebesültek tekintetében, de a hadirokkantak összességére vonatkoztatva is nagyjából helytálló. Ugyanakkor figyelemre méltóak a jogvédő ügyosztály által intézett, kiemelt esetek típusai is, amelyek olyan, a háború okozta súlyos társadalmi problémákra mutatnak rá, mint a távollévő katona családjának felbomlása, törvénytelen gyermekek születése, illetve ezen családok anyagi kiszolgáltatottsága. A hadirokkantak és családjuk, valamint a hősi halált halt katonák hozzátartozóinak nehéz helyzetén igyekeztek enyhíteni a társadalom különféle rétegeiben Szerk. Kapronczay Károly. A Magyar Tudományos Intézet tudományos közleményei 87. Budapest, 2015, 198-200. 3 A Vöröskereszt Egylet jelentése háromévi működéséről. Magyar Figyelő, 1918. 1. sz. 223-224. A halálesetek alacsony számát tekintve vegyük figyelembe, hogy a bizottság intézeteibe a kórházi kezelés után, elvileg gyógyultan kerültek rehabilitációs célból a katonák. 22
