Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Káli Csaba: Határok nélkül. Menekülők, kitelepítettek, partizánok a magyar–jugoszláv határ zalai szakaszán a második világháború után
Határok nélkül kát némi gyógyszerrel, valamint a legszükségesebb intézkedésekkel látta el a kismérvű vérhas továbbterjedésének meggátlása, illetve orvoslása ügyében. Jelentem, hogy a szállítmány élelmezéséről Murakeresztúr és a környező községek lakossága a körülményekhez képest a legmesszebbmenőkig gondoskodik. A vonatokat kisebb mennyiségű tűzifával is ellátják. A kiutasított svábok a vagonokban a lakosság által összegyűjtött élelmet megfőzhetik. A fentiek alapján jelentem, hogy a szerelvény élelmezése kielégítő. Az egészségügyi állapotukra vonatkozólag jelentem, hogy a helybéli körorvos korábbi intézkedésére a betegeket a szerelvény utolsó vagonjaiban elkülönítve helyezték el. A szerelvényen kismérvű vérhas-megbetegedés tapasztalható. A kihallgatott svábok jelentései szerint a szerelvény 5%-a beteg. De főleg az idősebbek kapták el a betegséget, s érzésük szerint a hosszas ideig fűtetlen vagonokban való utazástól, valamint az utazásuk során a hiányos táplálkozás eredményeként lettek betegek. A szállítmány pontos létszáma nem volt megállapítható, egyesek szerint 1776-an indultak el Bécsből, a murakeresztúri határvadász őrs parancsnoka szerint pedig a jelenlegi létszám 1114 főből áll. A korai sötétség beállására való tekintettel magamnak nem állt módomban a svábokat megszámolni. Jelentem, hogy Nagykanizsán két fő, Murakeresztúron 18 fő halt meg. Az elhalálozottak főleg öregek és korábban is gyenge fizikumú egyének voltak. A szerelvénynél szolgálatot adó határvadászoknak utasítást adtam, hogy mindenáron meg kell gátolni, hogy a szerelvény tagjai Murakeresztúr avagy a környező községek lakosságával érintkezhessen. A szerelvény tagjainak pedig tudomására hoztam, hogy ők a szerelvényt el nem hagyhatják, mert a kirendelt őrség minden kísérletüket fegyverrel fogja meghiúsítani. A szerelvény Magyarországra való visszakerülésére vonatkozólag a következőket tudtam meg: a szállítmány január 16-án lett a Murakeresztúron állomásozó határvadász őrs által átvéve. A szerelvény Bécsig jutott el, ahol a szerelvény jugoszláv partizánok által kísért tagjai a kitelepítetteket kiszállították a vagonokból s azt mondották, hogy most már mindenki mehet ahová akar, mindenki keresse fel ausztriai rokonait. Ezek után a partizán kíséret az üres szerelvénnyel viszszaindult. A kitelepítetteket pedig abban, hogy ki-ki a saját rokonsága felkutatására induljon, az osztrák rendőrség meggátolta. Valamennyiüket egy csoportba véve várakoztatták. Egy idő után angol katonák jelentek meg, s azok németül tudó tagjaitól azt a parancsot kapták, hogy mindenki írja össze az Ausztriában élő rokonainak a nevét és címét, hogy őket azokhoz szállíthassák. Ez az akció azonban a közbejött orosz hatóságok beleavatkozásán megbukott, s a svábokat egy másik szerelvénybe rakva visszairányították Jugoszláviába. A szerelvény [1946. január] 23-án érkezett a Sopron előtti osztrák állomásra. Ott a szerelvény egy napig vesztegelt. Sopronon át a szerelvény f. hó 24-én lépett be Magyarországra. A szerelvény Murakeresztúrra 25- én 18-h-kor érkezett. Jelentem, hogy a szerelvény Nagykanizsáig egy kis számú orosz kísérettel érkezett, itt azonban az oroszok nyomtalanul eltűntek. Jelentem továbbá, hogy f. hó 24-én is érkezett egy sváb szerelvény, de jugoszláv kísérettel. Ez a szerelvény csak rövid ideig tartózkodott Murakeresztúr állomáson. Ez a szerelvény visszament Jugoszláviába. Tájékoztatásul közlöm, hogy a murake115
