Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Káli Csaba: Határok nélkül. Menekülők, kitelepítettek, partizánok a magyar–jugoszláv határ zalai szakaszán a második világháború után
Határok nélkül A kérdéskör kicsit tágabb kontextusba helyezése után térjünk vissza a kiindulópontunkhoz, miként érintette ez a folyamat Magyarországot. Az alábbiakban részleteiben is kibomló eseménysor rövid összefoglalása a következő. A helyben maradt szlovéniai stájereket 1946 elején elkezdték kitelepíteni Ausztriába, de Magyarországon keresztül. Az első három vasúti szerelvény összesen több ezer emberrel át is jutott a MÁV vonalain Ausztriába, de ezután elakadt a „hadművelet”, és az utolsó transzportot két etapban visszairányítottak Jugoszláviába. Viszont az ottani hatóságok hallani sem akartak a második szerelvény visszavételéről, így télvíz idején a vonat több heti veszteglésre kényszerült a murakeresztúri vasúti határállomáson, rajta többszáz ellátatlan, legyengült emberrel, akik között járvány tört ki. A murakeresztúri halotti anyakönyv bejegyzése szerint 1946. január 26. és február 11. között 77 halottat szedtek le a vagonokból és temettek el a község temetőjében. A fenti, szikáran összefoglalt tragikus történet részleteit fogom ismertetni a következőkben. A szombathelyi székhelyű 3. kerületi honvéd parancsnokság az 1946. januári A jugoszlávok által foganatosított kitelepítésekkel kapcsolatban beszerzett hírek című helyzetjelentésében viszonylag részletesen beszámolt az akcióról, amely, ha nem is lehet teljesen hiteles, de az attitűdöket vélhetően jól érzékelteti: „A partizánok gépkocsival jártak házról házra és egész éjszakáig szedték össze a megbízhatatlan elemeket. Az egyes lakásokba több fegyveres partizán jött be (6-7 fő) és minden rendelet vagy parancs felmutatása nélkül elvették a személyazonossági okmányaikat, okleveleiket, irataikat, majd 10 percnyi időt engedtek arra, hogy összecsomagolhassanak annyi holmit, amennyit ki-ki maga, gyalogmenetben el tud vinni. Sürgetéssel arra törekedtek, hogy minél kevesebb holmit vigyenek magukkal. A szebb és értékesebb holmikat nem engedték elvinni. Pénzt csak 600 dinárt hagytak náluk, de azt is becserélték 600 márkára. A lakást lepecsételték, és az autókkal a vasútra gyűjtötték őket. Eredetileg azokat a német származásúakat kellett volna összeszedniük, akik 1941-ben a kultúrbundu tagjai voltak. Viszont ezzel az ürüggyel összeszedték a magyarokat is, illetve akiknek a hozzátartozóik be vannak zárva, meghaltak az internálásban, vagy kivégezték őket, vagy halálra vannak ítélve. A tél folyamán (decembertől kezdve) kb. 6-7 szerelvény kultúrbundista érkezett a magyar határra Őrihodos, Dávidháza tájára. Itt a vagonokból kirakták őket, majd erős kísérettel a magyar határig kergették őket. Levegőbe lőtt sorozatokkal riasztották őket, úgyhogy a csomagjaikat hátrahagyva futottak át a magyar területre. A szalafői erdőben tanyáztak 2-3 napig, innen a magyar hatóságok gondoskodtak róluk, Németországba szállították őket. Ezek között magyarok nem voltak. Magyarok csak 18 kézirat, 2-3. (a továbbiakban: XV.4.b.-496.) Ezúton köszönöm Schauer Istvánnak, hogy levéltárunk rendelkezésére bocsátotta a kéziratát. 18 A Schwäbisch-Deutscher Kulturbund szervezetet 1920-ban alapították Üjvidéken, célja a jugoszláviai németek érdekeinek képviselete, mely később a magyar Volksbundhoz hasonló szerepet vitt az országban. 111
