Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok lehet alternatívája, és ez több elképzelésben öltött testet. Ahogy már említettük, az egyik ilyen volt a lengyel-magyar perszonálunióban vagy anélkül a magyar trónra kerülő Bourbon-királynak az 1664 őszétől számos szinten és fórumon megjelenő és vissza-visszatérő vágyképe, de hasonlóképpen felmerült Apafi vagy más föúr nemzeti királyságának ötlete, és harmadik megoldásként behódolás az oszmánoknak és az adófizetőjükké válás. Az elképzelések között szerepelt, hogy a lengyel eseményeket befolyásolják Lubomirski megölésével, az Adrián át francia kontingens érkezzen a királyságba, majd az a Tirolon és Elzászon keresztül érkező francia csapatokkal együtt egyesüljön a magyarokkal. Az 1668-as felkelés terve még távolabb állt a valóságtól, mindennemű külpolitikai támogatást is nélkülözött.174 A szentszéki védnökség Szelepchény-féle - pontosabban az ő megfogalmazásában ránk maradt - elképzelése minden további nélkül ezek közé sorolható. Ugyanabban az 1664/65-ös miliőben fogant, és az egyházi rend alternatív programját tartalmazta egy esetleges és átmenetileg nem is valószínűtlennek tartott közjogi helyzet alkalmára. Az osztrák Habsburgok ekkori kihalása esetére az adott konstellációban egy török vazallus magyar állam, egy lengyel típusú anarchikus rendi állam, egy francia-jellegű abszolutisztikus berendezkedés alternatívájaként a pápai protektorátus gondolata voltaképpen az eddigi, 1608-tól működőképesnek bizonyult modellt kívánta fenntartani: mind a fiskális szervezettségű központi hatalmat, mind a rendi alkotmányt meg akarta őrizni, átmentve, sőt növelve a katolikus felsőklérus befolyását mindkettőben.175 174 Minderre lásd a szervezkedés többször idézett alapirodalmát. 175 Az 1608-tól fennálló alkotmányos berendezkedésre és változásaira lásd a 98. j.-ben idézett irodalmat; továbbá Benczédi: A rendi anarchia... 1038-1039. és 1041-1041.; Szijártó M. István: A „konfesszionális rendiségtől” az „alkotmányos rendiségig”. Lehetőségek és feladatok a 18. századi magyar rendiség kutatásában. Történelmi Szemle, 2012. 1. sz., 37-62., különösen 38-39. - A klérus ellenérzéseire egy túlzó, lengyel típusú rendi rendszerrel szemben - ami ezek szerint (is) Magyarországra nem volt jellemző a kora újkorban - lásd fentebb, 40. j. A magyar államiság értelmezésének új kereteire, sok tekintetben a kora újkorra is releváns problémafelvetéssel és kérdésfeltételekkel, melyekre a kora újkor kutatásnak kell megfelelő válaszokat adni: Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről. Századok, 2020. 1. sz. 135-182. 176 Vö. Pauler: Wesselényi, I... 234-235. Az 1669. április 25-ei levele XIV. Lajoshoz I. Rákóczi Ferenccel és Barkóczy Istvánnal együtt, illetve követutasításuk kiadva: Acta coniurationem... 270-271. (n. cccxii-xiii.). Lásd még a 15-16. j-ben elősorolt, illetve hivatkozott alapirodalmat, illetve a szervezkedéssel foglalkozó idézett tanulmányaimat: Tractatus puncta... i. m.; Uô: Propositiones... i. m. Egy óriási különbség van azonban a Szelepchény-féle terv és a többi elképzelés között. Mégpedig az, hogy a kancellár-prímás nem folytatta a vég nélküli ötletelést, és nem saját vágyaihoz akarta igazítani példának okáért a francia politikát, mint tette rendre Zrínyi Péter (még 1669 tavaszán is az eperjesi gyűlésről),176 de igaz ez Nádasdyra, illetve még valamennyire Wesselényire is. Szelepchény értett Spinola nuncius elutasító válaszából, időben felmérte, hogy a hatalmi realitások mentén 92
