Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Egy nunciusi jelentés forrásértéke Ügy véljük, hogy amíg mindezek a korábban már előkerült nemzetközi fejlemények Nádasdy Ferenc országbíróra és főképp Zrínyi Péter horvát bánra semmilyen hatást nem gyakoroltak, az esztergomi érsek esetében megerősítették és visszaigazolták, mondhatni ratifikálták döntését, amit legkésőbb 1667 tavaszára valószínűsítünk, majd Nyitra elvesztésével az ősz folyamán véglegesülhetett. Vélhetően ekkor kellett végleg letennie az olyan elképzeléseiről, mint amilyent Spinola nun cius előtt 1665 novemberében kifejtett. I. Lipót korai és főként örökös nélküli halálának valószínűsége ugyanis egyre csekélyebb volt. A császár és király 1666. decemberi esküvőjét követően sorra születtek az utódok. A fiú trónörökös Ferdinánd Vencel főherceg ugyan már 1667. szeptember 28-án, három és fél hónapos korában elhunyt, de az 1690-ig született összesen 16 (!) leszármazottja közül hét megélte a felnőtt kort. Az első házasságból 1669-ben született Mária Antónia (II. Miksa Emmanuel bajor választó felesége), a többi hat pedig a harmadik házasságból született, köztük a két férfi örökös, a majdani I. József (1678) és III. (VI.) Károly (1685). I. Lipót házassága, majd 1667 tavaszától a reménybeli trónörökös születésének (és életben maradásának) folyamatos esélye mindinkább kizárta, illetve a távoli jövőbe helyezte egy legitimnek számító dinasztiaváltás lehetőségét. Amikor a prímás leendő királyának nevezte az újszülött trónörököst, és Te Deumot mondatott a Szent Márton-dómban, meglövette a vár és a város ágyúit, majd a prímási palotában lakomát és táncmulatságot rendezett, nemcsak a protokollnak tett eleget, hanem az egyházi rend korábbi tervezgetéseinek is végleg búcsút intett.127 A külső támogatás (protectio) irrealitása, majd a nemzetközi legitimáció lehetőségének markáns elhalványodása mellett 1667 tavaszától nagyban csökkentette Szelepchény bárminemű egyéni érdekeltségét egy esetleges uralomváltásban az, hogy helytartóvá nevezték ki Nádasdy Ferenccel együtt, akivel kapcsolata mindvégig meglehetősen ambivalens volt, 1667. április 30-tól ugyanis ő lett az elhunyt Wesselényi nádor helyett a locumtenens regius. 128 Abban, hogy prímás elődeivel ellentétben, minden igyekezete dacára már nem egyedül lett e tisztség birtokosa, nem bármiféle uralkodói bizalomvesztést, hanem a már Lippay György által is 127 „Hac ipsa hora accepi benignissimas suae maiestatis Caesareae sub secreto sigillo ad me datas, in quibus me de foelicissimo futuri brevi regis mei ortu certificare dignata fuit. ” Szelepchény Lobkowitzhoz, Pozsony, 1667. október 1. MTAKK 4928-29/D-255, időrend. „Ego interim pro obligatione mea iam monui, ut circumvicinos dominos comites et cives Posonienses, ut cras in summo templo, in quo solenni TE Deum laudamus pontificaturus sum, conpareant, ac post festivas in arce et civitate explosiones una mecum in archiepiscopali residentia gaudium et tripudium hoc universale ad mensam quoque meam contestentur”. Szelepchény a királyhoz, Pozsony, 1667. október 2. MTAKK 4928-29/D-255, időrend. 128 Panier: Wesselényi, I... 138. A közkézen forgó archo ntológiák 1667-től csak Nádasdy helytartóságát hozzák. Szögi László: Fejezetek a magyar világi és egyházi archontológiábóL In: A kronológia kézikönyve. S. a. r. Gazda István - Érszegi Géza - Raj Tamás - Szögi László. Budapest, 1985 /Tudománytár/, 93-117., 100.; Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főméltóságai. Budapest, 1988, 70-71. 79
