Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok ellenpróbáját végezhették el, és jutottak - önmagukhoz és kapcsolatukhoz hűen - homlokegyenest ellenkező következtetésre: Nádasdy a Birodalom, Szelepchény Itália felé orientálódott. b) Küldetés Rómába Fontos feladatunk közelebbről tisztázni, hogy amikor „egyházi rend”-ről beszélünk, vagyis a kora újkori magyar rendiségben a középkori prela ti utódaként megjelenő államalkotó status ecclesiasticus-xóf akkor ezalatt a püspökök többé-kevésbé jól körülhatárolható körét kell értenünk. Mindenekelőtt a szellemileg még aktív Lippay prímást, akinek kooperációja mellett nem csupán az szól, hogy 1664 őszétől több irányban, Franciaország felé, illetve a Rajnai Szövetséghez például ismételten is igyekezett külpolitikai támaszt keresni.71 Lippay már 1664 októberében Rómába akart küldeni valakit, talán ekkor írt Barberini bíborosnak panaszos levelet, amelyről Nádasdy Ferenc szólt vallomásában.72 Kezdeményező szerepére és arra, hogy a Szentszék bevonására tett 1665. őszi kísérletben tevőlegesen részt vett, konkrét adatunk is van. 1665 szeptemberében ugyanis az Örök Városba küldte unokaöcs - csét, az ifjabb Lippay Györgyöt. A Francesco Barberinihez intézett, diplomatikusan megfogalmazott ajánlólevélben nemcsak a bíborosnak azt a jóindulatát emlegette, amelyet az afflictissimum regnumként aposztrofált Magyarország irányában mutatott a megelőző törökellenes (adversus crudelem hostem Christianitatis) háború ban, hanem pártfogása folytatását is kérte, hogy „nyújtson segítő jobbkezet az kereszténység romlásnak indult védmüvének”.73 71 Tusor Péter: A prímás, a bán és a bécsi udvar (1663-1664). Történelmi Szemle, 2015. 2. sz. 219- 251.; illetve Uő: Lippay... és a„ Wesselény i-összeesküvés”... i. m.; Uő: „Regnum Hungáriáé in quali statu hodie versetur...” A rendi szervezkedés 1665. évi kulcsdokumentumának szerzősége, s.a. 72 Uő: A prímás, a bán és a bécsi udvar... 247-248. (113. j.) Nádasdy vallomásáról: Pauler: Wesselényi, I... 49. (2. j.). A Barberinihez írt „levél” - melyet Rómában nem találtunk - kapcsán felvetődik egy másik értelmezés, illetve lehetőség is, ezt lásd Tusor: „Regnum Hungáriáé ”... i. m. 73 „Quod suum benignissimum patrocinium et affectum paternum, ut deinceps quoque eminentia vestra continuare et ruenti huic Christianitatis propugnaculo manum auxiliatricem supponere et me quoque devotissimum servum experta hactenus gratia et clementia prosequi velit, demisse rogo.” Pozsony, 1665. szeptember 14. Biblioteca Apostolica Vaticana, Barb. Lat., vol. 6894, fol. 37r-v. Az eredetiben fennmaradt irat vatikáni lelőhelye azt mutatja, hogy az ifjabb Lippay György valóban eljutott Rómába és bebocsátást nyert Barberinihez, tárgyalásairól azonban semmi közelebbi adatunk nincsen. A prímás - nyilvánvaló álcázásként - unokaöccse utazását hitbuzgalmi jellegűnek mondta, aminek alkalmát kihasználva fordult a még ekkor is befolyásos kardinálishoz, fő rangja szerint a római Anyaszentegyház (vice)kancellárjához. Bár csak a Barberinihez írott ajánlólevél maradt fenn, nehezen feltételezhető, hogy ne kereste volna fel Flavio Chigi 62
