Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok szűkebb körben, vagy az éppen 1665. novemberben tartott kassai nádori törvénykezési ülésszakon.29 29 Magyarország történeti kronológiája, I-IV. Főszerk. Benda Kálmán. Budapest, 1981-1982, II... 787; a márciusról novemberre halasztott, a nádor magatartásában fordulópontot jelentő eseményre részletesebben Benczédi: A Wesselényi-féle... 610-611.; Uő: Rendiség, abszolutizmus... 21-22. A szövegből szintén kiderül, hogy a felmerült elképzeléseket az egyházi rend ellenezte, és saját programmal kívánt fellépni, méghozzá „alkalomadtán”. A vasvári béke miatti aktuális közfelháborodás, a már ekkor folyó titkos megbeszélések a franciákkal, illetve a későbbi fejlemények ismeretében nyilvánvalóan már ekkor nagyon keskeny a mezsgye illegális és legális között. A Szelepchény által előadottak mégis arra utalnak, hogy a rendi alkotmány keretében értelmezve volt a tervezgetéseknek egy legális, a pápai nuncius előtt felvállalható vetülete is. Vagyis az, hogy a rendek részben törvényes joguk gyakorlására készülődtek, illetve, hogy a status ecclesiasticus ebbe az irányba igyekezett fordítani a közös gondolkodást 1665 őszén; mégpedig afelé, hogy a maga idejében megfelelően hatalmas uralkodót tudjanak választani maguknak. A kancellár és a nuncius titkos megbeszéléséről szóló jelentésben a kulcsszó a „maga idejében” (suo tempore) és az „alkalomadtán” (quando H desse il caso). Nem kizárólag arról van szó tehát, hogy az 1664. augusztus 10-én aláírt vasvári béke megkötésének ténye és módja miatt a magyar rendek és vezetőik: Lippay prímás, Wesselényi nádor és Zrínyi bán - amíg élt - mindnyájan, azonnal és kizárólag összeesküvést kezdtek volna szőni a törvényesen megválasztott, felkent és megkoronázott király ellen. Ez a későbbi, főként az 1667-1670. évi fejlemények árnyalatlan visszavetítése korábbra. A különbség leginkább abból adódik, hogy az 1670-1671-es megtorlások idején válogatás nélkül semmisítettek meg releváns forrásokat, illetőleg csekély számú irat maradt fenn - ez a tény még inkább felértékeli Spinola nuncius dispaccióját. 3. A status ecclesiasticus korábbi diplomáciai lépései Előző kutatásainkból tudjuk, hogy Lippay prímás elsődlegesen azért keresett kapcsolatot a Rajnai Szövetséggel és idekapcsolódóan Grémonville bécsi francia követtel, hogy folytatódhasson az oszmánok elleni háború, megakadályozza a vasvári béke ratifikációját és megváltozzon I. Lipót politikája. Az 1664. decemberi kapcsolatfelvételnek kétségkívül megfigyelhető egy olyan vonulata is, amely titkos volt, egy megfelelő történelmi helyzet kihasználására és I. Lipót uralma ellen irányult. A francia követtel folytatott tárgyalások 1665. április elején azonban Lippay részéről megszakadtak. Korábbi tanulmányunkban arra a következtetésre jutottunk, hogy ennek oka nem a prímás betegsége volt, hanem sokkal inkább az, hogy európai látókörű politikusként kortársainál tisztábban láthatta a francia külpolitika valós célkitűzéseit. Azt, hogy ezek között nem szerepel sem az oszmánok elleni háború 48
