Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Tusor Péter „ET A PENSARE AL SUCCESSORE IN CASO ” Szelepchény György és a rendi szervezkedés (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)* 1. Szelepchény személye és szerepe a historiográfiában Szelepchény György a kora újkori magyar történelem egyik legellentmondásosabb személyisége. Megítéléséről, prímási működéséről már a 19. század második felében késhegyig menő, felekezeti részrehajlástól sem mentes vitát folytatott az őt rendkívül negatívan megítélő Angyal Dávid és a védelmére kelő Danielik János.1 Súlyos, elmarasztaló ítéletet mondott róla Pauler Gyula,2 a piarista Takáts Sándor,3 és szinte történeti becsületsértéssel felérően Acsády Ignác.4 Kollányi Ferenc és Juhász Kálmán igyekezett mentegetni őt,5 Mohi Adolf pedig szükségesnek látta kiemelni, hogy a nunciusi jelentések alapján „megváltozik az eddigi vélemény” róla.6 Hangsúlyozta, hogy Mario Alberizzi, majd Francesco Buonvisi nunciusnak köszönhetően a korábbinál árnyaltabb képe jelenik meg a Rómába küldött dispacciókban, és a politikusé mellett a felekezetszervező egyházfőé is mindinkább előtűnik. 1 Vö. Cserenyey István: Néhány adat a nyitrai püspökség XVII. századából. Religio, 1912. 25. sz. 386-387. 2 Pauler Gyula: Wesselényi Ferencz nádor és társainak összeesküvése 1664-1671, I-II. Budapest, 1876, I, 82-83. A negatív jellemzés ellenére Szelepchény megjelenése (ti. tettei alapján) Pauler narratívájában már sokkal árnyaltabb monográfiája későbbi helyein. 3 Takáts Sándor: Szelepcsényi György a Portán. Az Újság, 1912. 187. sz. (augusztus 8.), 1-3., 1. 4 A Szilágyi-féle magyar nemzet történetében megjelenő ábrázolás már-már a magyar történelem legsötétebb figurájává teszi. Acsády Ignác: Magyarország története I. Lipót és I. József korában (1657-1711). In: Magyarország története, VII. Szerk. Szilágyi Sándor. Budapest, 1898, 3/II. ‘ A nemzeti mozgalom Wesselényi Ferenc haláláig’, https://mek.oszk.hu/00800/00893/html/ . Acsády erős felekezeti elfogultságot mutató ábrázolása Nádasdy Oraíióján alapszik, melyet már Pauler (Wesselényi, II... 173-176) is erős kritikával kezelt. Veress Endre: Nádasdy Ferencz Oratio-ja az ország négy rendjéhez (1668). Történelmi Tár, 1896. 101-112., 107-108 (a forrás kritikájára 102- 103.). 5 A Szelepchényről írt életrajzi vázlataikban: Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok 1100-1900. Esztergom, 1900, 245-248; Juhász Kálmán: A Csanádi püspökség története (1608-1699). Makó, 1936 /Csanádvármegyei Könyvtár 29./, 34-41. 6 Mohi Adolf (rec.): Vanyó Tihamér: A bécsi nunciusok jelentései Magyarországról 1666-1683. Pannonhalma, 1935. Győri Szemle, 1935. 215-216., 215. * Készült az MTA-PPKE Fraknói Kutatócsoportban, a Moravcsik Gyula Intézet támogatásával (ELKH). 39
