Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Műhely - Garadnai Zoltán: Charles De Gaulle tábornok keleti nyitási politikája 1944 és 1946 között
Charles de Gaulle tábornok keleti nyitási politikája 1944 és 1946 között ter 1946. június 8-án nyíltan megmondta a Párizsba látogató Nagy Ferenc105 magyar miniszterelnöknek, hogy Franciaországtól semmi sem várható.106 A francia külügyminiszter szavai elhangzottak Auer Pál magyar követ francia diplomatákkal folytatott beszélgetésein is.107 így Magyarország képviselői, annak ellenére, hogy mindkét oldal szimpátiával tekintett egymásra, egyetlen nemzetközi támogató nélkül ültek le a béketárgyalások asztalához. 105 Nagy Ferenc (1903-1979): kisgazdapárti politikus, országgyűlési képviselő, miniszterelnök 1946-1947-ben. 106 HU-MNL-OL-XIX-J-l-k (Franciaország, 4. doboz, 4/aa/247/mk-1946.) [Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Az államigazgatás felsőbb szervei, Külügy, Külügyminisztérium, Általános iratok]. 107 Fejérdy: Auer Pál, az árnyékember... 79. Összegzés De Gaulle 1944 és 1946 között igyekezett újjáépíteni Franciaország kapcsolatait a kelet-európai országokkal, mivel abban reménykedett, hogy a háború után tiszta lappal, egyfajta sorsközösség alapján befolyást és partnereket tud szerezni a térségben a fő és a közös veszélynek tartott németekkel szemben. 1944-1945 folyamán még nem volt egyértelmű a kelet-európai országok jövőjének kérdése, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Sztálin már a háború alatt is nyíltan a térség szovjet függésbe kerüléséről beszélt. A francia diplomácia számára is világossá vált, hogy a térség országaival való kapcsolatépítés Moszkva engedélye nélkül nem lesz lehetséges. így francia részről elsődlegesen arra törekedtek, hogy felélesszék a franciaszovjet szövetséget, és minél jobban megismerjék a térség bonyolult problémáit. Franciaország ugyanakkor nem rendelkezett azokkal az eszközökkel, amelyekkel a francia érdekeknek megfelelően befolyásolni lehetett volna az események alakulását. Ehhez járult hozzá az, hogy Franciaország tekintélye a második világháborúhoz vezető folyamatok, az ún. furcsa háború, illetve az 1940-es összeomlás miatt komoly csorbát szenvedett. Ezt a De Gaulle vezette Szabad Franciaország mozgalom katonai sikerei ugyan részben ellensúlyozták, és az 1944-es francia-szovjet szerződés a diplomácia eszközeivel is korrigálni kívánta, de már 1945 végére nyilvánvalóvá vált a francia mozgástér korlátozottsága. De Gaulle 1946 elején lemondott, és ezzel kikerült a politikából, de utódai megpróbálták folytatni az általa elkezdett irányvonalat. A francia diplomácia kudarca 1945-1946-ban alapvetően arra vezethető vissza, hogy Franciaország ambiciózus célokat kitűző diplomáciája és az annak megvalósítását lehetővé tevő gazdasági, pénzügyi, technikai feltételek között nagy volt a szakadék, vagy a forrásokat nem megfelelően csoportosították. Ehhez az is hozzájárult, hogy a francia külpolitikai döntéshozatalt több hatalmi központ határozta meg, és ezt csak De Gaulle-nak sikerült ideig-óráig ellensúlyozni. Ráadásul a 299
