Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Műhely - Marosvári Attila: Végleges beolvasztás vagy bevételnövelés? Nicolae Mihäescu tábornok és a debreceni „közigazgatási felső tanács”
Műhely Végrehajtották a dohánygyárak és a dohányelosztás centralizációját is, továbbá a rendeletben szabályozták a dohány eladási árát (az I. osztályú 150 korona, a II. osztályú 100 korona, a III. osztályú 60 korona lett), ugyanakkor a cigaretta árát nem változtatták meg. A debreceni pénzügyigazgatóság lett a zónába tartozó megyék pénzügyi központja, ez alá rendelték az itt működő összes állami adóhivatalt, melyeknek a „pénzfeleslegeiket” haladéktalanul be kellett szállítaniuk a központi pénzügyigazgatósághoz. Ezzel párhuzamosan háromszorosára emelték a borfogyasztási és bortermelési adót, míg az állami szeszadót hektoliterfokonként 50 koronára, a községi szeszadó-pótlékot pedig hektoliterfokonként egy koronára növelték. Nem feledkeztek meg a szórakozási lehetőségek megsarcolásáról sem: a színházi, mozi, varieté, báli és bármilyen más mulatság utáni belépők után „segédbélyeg” formájában egy koronát kellett leróni. A vasút centralizálásának lényege is a pénzszerzés volt: a rendelet a személy- és áruszállítás díjait, valamint a raktárhelyiségek és vagonok tárolása után járó és minden más, a vasutat megillető díjat a háromszorosára emelte. A rendelet mindazonáltal a korabeli politikai és közigazgatási garnitúra szempontjából egy pozitív kitételt is tartalmazott, éspedig azt, hogy „a községi és vármegyei közigazgatás marad úgy, mint azelőtt” s azon a korábbi gyakorlaton sem változtattak, ami az igazságszolgáltatás és az oktatás addigi működését jellemezte.54 54 Rendelet. Egyetértés, 1919. november 14. 2.; A katonailag megszállott területek közigazgatásának rendezése. Makói Újság, 1919. december 7. 3.; HU-MNL-CSML-ML-IV.455.b. 277/1942. Rendelet a Tiszától keletre eső és a román hadsereg által megszállott terület pénzügyi helyzetének javítására vonatkozólag, 1919. november 12. 55 Miként fentebb már kifejtettük, a románok semmi mást, mint a Legfelsőbb Tanács erre vonatkozó szigorú utasítása nyomán a rekvirálások kényszerű visszafogása miatt keletkező hiányok más technikával történő pótlását és bevételeik növelését kívánták ennek révén elérni, s megkockáztatjuk, ebben egyfajta „lágyító” gesztus lett volna a románok részéről a felső tanács létrehozása. A magyar tiltakozás mérlege Ha félretesszük a román megszállás egész rendszere és gyakorlata miatti jogos felháborodásunkat, és nem a sértett nemzeti önérzetünkre hallgatunk, hanem szigorúan csakis a tények alapján vizsgáljuk a fejleményeket, akkor meg kell állapítanunk, hogy a debreceni elitnek az elcsatolás elleni tiltakozó akciója végső soron több kárt okozott a zóna településeinek, mint amennyi hasznot valójában hozott. Állításunkat azzal együtt is megalapozottnak tartjuk, hogy tisztában vagyunk vele: akkor pontosan nem volt tudható, hogy az események végső soron milyen irányt vesznek, hiszen a románok viselkedése cseppet sem volt kiszámítható a magyarországi katonai megszállás idején. Az eredeti rendeletben ugyanis szó sem volt a zóna elcsatolásáról, s ezt a szándékot még a közigazgatási felső tanács néven létrehozni tervezett szervezetbe sem lehetett belemagyarázni.55 Sőt - mint láttuk - a tervezett intézkedések a 276
