Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Emigráció, ki- és betelepítések - Bariczné Fenyő Noémi: A bukovinai székelyek kálváriája Sántha Menyhért tollából
A bukovinai székelyek kálváriája Sántha Menyhért tollából hogy nem tudnak gazdálkodni. Ehhez ilyen és hasonló kijelentések nem csak a svábság, hanem még hatósági közegektől is hangzottak el, nem gondolva arra, hogy termény nélkül nem lehetett gazdálkodni. Az a pár sváb család, aki [!] megmaradott a vagyonában, az is leégett, [!] és lassan lecsillapodtak a rágalmak [!] és kedélyek. így érkeztünk el az 1956-os ellenforradalomig,108 amikor is megint fellángoltak [!] a svábokban a székelyek elleni rágalmak és hiú remények, hogy most megváltozik minden, és visszakapják a vagyonaikat. Kezdtek szervezkedni a székelyek ellen, sokaknak meg is üzenték, hogy haladék nélkül pucoljanak ki a lakásukból, mert ha nem, komolyabb eszközökhöz fordulnak, például fegyverhez. Az ellenforradalom leverése után aztán megint szelíd bárányok lettek. A forradalom után megkezdődött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, ami előre nagyon nehezen ment, mert a parasztság nem akarta feladni az egyéni szabadságát. Lassan aztán mégis sikerült a lakosságot betömöríteni a termelőszövetkezetekbe, és így megkezdődött a kollektív mezőgazdasági termelés, ahová [!] beléptek a svábok is, és lassan megszűntek az ellentétek a közös munkában, a közös érdek eggyé nevelte a népcsoportokat, kezdtek összeházasodni, összekeveredni. A 25 év előtti gyűlölködések megszűntek a svábok és a székelyek között. De sajna még ma is akad olyan magyar újságíró, aki fölszaggatja a beheggedt sebeket. Mint Ordas Iván109 [az] 1971 őszén megjelent Székelyek Tolnában című cikkében, folytatásban három nap egymás után, amely szó szerint a következő. Belepottyantak a magas mezőgazdasági kultúra területébe és nem tudtak gazdálkodni, elherdálták a jószágállományt, kiirtották a szőlőket és ehhez hasonlókat. A következő cikk: Mit hoztak a székelyek Tolnába? Analfabetizmust és trahomát [!] és bibliai nagyszámú gyereket.110 108 A szerző átvette az 1956-os forradalom és szabadságharcra vonatkozó korabeli szóhasználatot. 109 Ordas Iván (1928-1998): író, újságíró, 1969-től 1984-ig a Tolna Megyei Nép újság munkatársa. 110 Ordas Iván Székelyek Tolnában című háromrészes cikksorozata 1971. augusztus 10-12. között jelent meg a Tolna Megyei Népújságban. Valóban ilyen megállapításokat tett, ugyanakkor tizenhárom évvel később, 1984. április 14-én megjelent egy írása, amelyben gyakorlatilag bocsánatot kért, amiért korábbi cikkeivel megsértett másokat. Jaj de szépen süt az őszi napsugár az aradi vár vértömlöcnek [!] ablakára, fogva ül ott tizenhárom magyar vitéz, ki a börtön fenekén a halálra kész. Jaj, de reszket, kit végsőnek hagynak hátra, ki a többi szenvedését végig látja, Damjanichot hagyták hátra vértanúnak, hogy érezze fájdalmát a vérbosszúnak. Pedig rác volt, nem magyar vér, mégis harcolt ő a magyar szabadságért. 213
