Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Emigráció, ki- és betelepítések - Bariczné Fenyő Noémi: A bukovinai székelyek kálváriája Sántha Menyhért tollából
Emigráció, ki- és betelepítések leszállították Újvidékre és át akarták tenni őket Szerbiába, de a német katonai parancsnokság nem engedte be. így azután táborokba helyezték egy pár napra, s utána elengedték [őket], hogy menjenek, amerre akarnak.86 Azok pedig a telepek körül lévő szerb tanyákon helyezkedtek el, és onnan figyeltek minket, hogy mit csinálunk. Az odaérkezés utáni napon megérkezett Bonczos államtitkár egy pár főtiszttel és azt mondták, hogy drága székely testvérek most már elérkeztetek az örökös hazátokba, áldjon vagy verjen a sors keze, itt örökre élnetek és meghalnotok kell. Kétmillió magyar szurony véd meg beneteket, foglaljátok el ezt a szent földet, kezdjetek hozzá az élethez.87 Igen, hozzá is fogtunk, s három év alatt olyan eredményeket értünk el, hogy a szomszéd uraság is csodálkozott. A Bukovinából hozott pénzét mindenki beleverte a lakások tatarozásába, melléképületek építésébe, valamint jószágállomány beszerzésére. 86 A dobrovoljácok többségét a háború végéig internálótáborokban tartották. 87 A beszéd teljes szövege: Sántha: i. m. 133-134. 88 A sztálingrádi csata valójában 1942. augusztus - 1943. február között zajlott le. 89 1944. augusztus 23-án I. Mihály román király a hadsereg és az ellenzék támogatásával letartóztatta Ion Antonescu marsallt és kormányának kulcsembereit, hadat üzent Németországnak és átállt a szövetségesek oldalára. 90 A közeledő front, a feszült politikai helyzet, a visszatérő szerb telepesek és az egyre élénkülő szerb partizántevékenység miatt kezdődött el a menekülés. A M. Kir. Kiürítési Kormánybiztosság 1944. szeptember 17-en kiadott rendeletében kezdeményezte a térség részleges kiürítését, majd 1944. október 6-án elrendelték a teljes kiürítést. 91 A következőkben leírt történet nem az egész bukovinai székelységre vonatkozik. Nem együtt ment a több mint 13 ezer ember, a huszonnyolc bácskai falu külön-külön szervezte a menekülést. Ez Sántha Menyhért és falujának története. Mígnem aztán a sztálingrádi vereség után,88 1944-ben megindult a lavina. A románok kiléptek a háborúból,89 és megindult a dicső német hadsereg úgynevezett tervszerű visszavonulása, persze hanyatt-homlok, ész nélkül. A háború szele megérkezett, menekültek a bánáti svábok, két-háromszáz kocsi. Végeláthatatlan sorokban, a háború már magyar földön folyik. Bizonytalanná vált a mi sorsunk is. A szomszéd község már elmenekült.90 Egyik este összejöttünk és megbeszéltük, hogy az éjszaka mindenki csomagoljon, és reggel az egész telep indulunk, [!] úgyhogy senki le ne maradjon, akinek nincs fogatja, azt felosztjuk a többihez, és egyszerre indulunk az egész, [!] 1944. október 9-ikén reggel elindultunk.91 Ki tudja merre, merre visz a végzet. A nagyobb községekben mindenütt konyha volt felállítva a sváb menekültek részére a magyar belügyminisztérium terhére, de nekünk nem adtak sehol semmit. A német katonaságtól nem tudtunk haladni, még az utakról is leszorítottak. így érkeztünk Bajára, ahol két éjjel kellett álljunk, a németek nem engedtek előre a komphoz. Amíg el nem jött egy csendőrszázados és nagy nehezen utat nyitott, így jutottunk el a komphoz, átkeltünk aztán a Dunán, és irány nem tudjuk merre, csak mentünk előre Bonyhád felé. A svábok a kapuikat lezárták előttünk, nem fogadtak éjszakára sehol be. Az utak szélén kiálltunk az árokba. így 208
