Levéltári Közlemények, 92. (2021)

Emigráció, ki- és betelepítések - Bariczné Fenyő Noémi: A bukovinai székelyek kálváriája Sántha Menyhért tollából

Emigráció, ki- és betelepítések leszállították Újvidékre és át akarták tenni őket Szerbiába, de a német katonai parancsnokság nem engedte be. így azután táborokba helyezték egy pár napra, s utána elengedték [őket], hogy menjenek, amerre akarnak.86 Azok pedig a telepek körül lévő szerb tanyákon helyezkedtek el, és onnan figyeltek minket, hogy mit csi­nálunk. Az odaérkezés utáni napon megérkezett Bonczos államtitkár egy pár főtiszttel és azt mondták, hogy drága székely testvérek most már elérkeztetek az örökös hazátokba, áldjon vagy verjen a sors keze, itt örökre élnetek és meghalno­tok kell. Kétmillió magyar szurony véd meg beneteket, foglaljátok el ezt a szent föl­det, kezdjetek hozzá az élethez.87 Igen, hozzá is fogtunk, s három év alatt olyan eredményeket értünk el, hogy a szomszéd uraság is csodálkozott. A Bukovinából hozott pénzét mindenki beleverte a lakások tatarozásába, melléképületek építésé­be, valamint jószágállomány beszerzésére. 86 A dobrovoljácok többségét a háború végéig internálótáborokban tartották. 87 A beszéd teljes szövege: Sántha: i. m. 133-134. 88 A sztálingrádi csata valójában 1942. augusztus - 1943. február között zajlott le. 89 1944. augusztus 23-án I. Mihály román király a hadsereg és az ellenzék támogatásával letartóztat­ta Ion Antonescu marsallt és kormányának kulcsembereit, hadat üzent Németországnak és átállt a szövetségesek oldalára. 90 A közeledő front, a feszült politikai helyzet, a visszatérő szerb telepesek és az egyre élénkülő szerb partizántevékenység miatt kezdődött el a menekülés. A M. Kir. Kiürítési Kormánybiztosság 1944. szeptember 17-en kiadott rendeletében kezdeményezte a térség részleges kiürítését, majd 1944. október 6-án elrendelték a teljes kiürítést. 91 A következőkben leírt történet nem az egész bukovinai székelységre vonatkozik. Nem együtt ment a több mint 13 ezer ember, a huszonnyolc bácskai falu külön-külön szervezte a menekülést. Ez Sántha Menyhért és falujának története. Mígnem aztán a sztálingrádi vereség után,88 1944-ben megindult a lavina. A románok kiléptek a háborúból,89 és megindult a dicső német hadsereg úgynevezett tervszerű visszavonulása, persze hanyatt-homlok, ész nélkül. A háború szele meg­érkezett, menekültek a bánáti svábok, két-háromszáz kocsi. Végeláthatatlan sorok­ban, a háború már magyar földön folyik. Bizonytalanná vált a mi sorsunk is. A szomszéd község már elmenekült.90 Egyik este összejöttünk és megbeszéltük, hogy az éjszaka mindenki csomagoljon, és reggel az egész telep indulunk, [!] úgyhogy senki le ne maradjon, akinek nincs fogatja, azt felosztjuk a többihez, és egyszerre indulunk az egész, [!] 1944. október 9-ikén reggel elindultunk.91 Ki tudja merre, merre visz a végzet. A nagyobb községekben mindenütt konyha volt felállítva a sváb menekültek részére a magyar belügyminisztérium terhére, de nekünk nem adtak sehol semmit. A német katonaságtól nem tudtunk haladni, még az utakról is leszorítottak. így érkeztünk Bajára, ahol két éjjel kellett álljunk, a németek nem engedtek előre a komphoz. Amíg el nem jött egy csendőrszázados és nagy nehezen utat nyitott, így jutottunk el a komphoz, átkeltünk aztán a Dunán, és irány nem tudjuk merre, csak mentünk előre Bonyhád felé. A svábok a kapuikat lezárták előt­tünk, nem fogadtak éjszakára sehol be. Az utak szélén kiálltunk az árokba. így 208

Next

/
Thumbnails
Contents