Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Emigráció, ki- és betelepítések - Krisch András: A hűség „jutalma”. A németek kitelepítése Sopronból, 1946
A hűség „jutalma” - A németek kitelepítése Sopronból, 1946 alapján szállított el borokat. Ezek a visszaélések a városnak súlyos adóbevétel-kiesést jelentettek, amiről a belügyminisztériumnak jelentést is tett a város.28 28 Uo. 29 Uo. 30 Krisch: A soproni németek kitelepítése... 90. 31 HU-MNL-SL-XXIV.l. (28. d.). 32 Uo. A kitelepítettek hátrahagyott és lezárt házait ismeretlenek gyakran feltörték. A kitelepítettek a lakásaik, házaik kulcsait az őket a pályaudvarra kísérő rendőrnek adták át, aki azután ezeket leadta a hatóságoknak. Maguk a leltározók is eltulajdonítottak sok mindent, vagy a gazda mentette ki tulajdonát a magyar falvakba, vagy éppen Ausztriába.29 Az igazságtalanságokat fokozta az április 25-i pártközi megállapodás eredményeként megszületett új végrehajtási utasítás. Az új rendelet szerint a német anyanyelvű, de magyar nemzetiségű, nemzethűségüket bizonyítani is tudó személyek kitelepítését fel kellett volna függeszteni, vagyis amiért Sopronban már hónapok óta folyt a harc, végre elérhette volna célját. Az utasítást azonban csak május 7-én foglalták rendeletbe, annak titkossága miatt a közlönyben nem jelent meg, Sopronba pedig csak a kitelepítések befejezése után, június 7-én érkezett meg. A kitelepítések utáni belügyminisztériumi vizsgálat nem talált felelősöket.30 A soproni mentesítők a kitelepítés napjaiban sem adták fel céljukat, vagyis a soproni németek legalább egy részének, a magukat német anyanyelvűnek, de magyar nemzetiségűnek vallók mentesítését. Április 28-án Vas Károly, a Kisgazdapárt soproni szervezetének elnöke beszámolt pesti útjáról. Emlékiratot juttatott el az angolszászokhoz, melyben a soproni helyzetet mutatta be és kérte segítségüket. Találkozott Varga Béla házelnökkel, aki a következőket mondta neki: „Hagyjátok kimenni a németeket, mert ott kinn jobb dolguk lesz, mint ebben az országban, mely egy szemétdomb.”31 Május 1-én Vas és Kóczán István főispán utazott ismét a fővárosba. A főispán biztos volt a dolgában, hiszen sikertelenség esetén a lemondását helyezte kilátásba. Házi Jenő ezen a napon a következőket írta le: „Egyébként reggel értesültem arról is, hogy a két vonatszerelvény elhagyta Ágfalvát, tehát a magyar miniszterelnök nem tudta a szavát megtartani, vagy ö is hazudott? Uramfia, hol vagyunk? Nem a legdurvább kommunista rémuralom ez a kisgazdák statisztálásával? Szégyellem, hogy magyar vagyok!”32 A városban többször razziákat tartottak, hogy az illegálisan itt maradókat, illetve a visszaszivárgókat kiszűrjék, ilyenkor persze nagy számban fogták el a kitelepítés elől bujkálókat, a Waffen-SS és a Volksbund volt tagjait. A razziák során az embereket éjszaka ébresztették fel, átkutatták a lakásukat és rejtőzködő „svábokat” kerestek. A kitelepítési bizottság karhatalmi alakulatai (700 fő) a május 3-ról 4-re virradó éjszaka különösen nagyszabású razziát tartottak a városban, melynek elsődleges célja a még Sopronban tartózkodó és a kitelepítés hatálya alá eső németek 187
