Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Emigráció, ki- és betelepítések - Miklós Dániel: Csehszlovák-magyar kapcsolatok az emigrációban a második világháború alatt
Emigráció, ki- és betelepítések ság a Károlyi-féle demokratikus útra lép, akkor meg tud egyezni egymással Budapest és Prága.92 Károlyi jó viszonyban maradt a csehszlovák politikusokkal, erre további példa, hogy Zdének Fierlingernek írásban gratulált miniszterelnöki kinevezéséhez. Egyben arra is megkérte, hogy a gratulációhoz csatolt küldött levelét juttassa el Rákosi Mátyáshoz, mert szeretne hivatalos értesítést kapni arról, miszerint hazahívja őt az Ideiglenes Nemzetgyűlés - ugyanis csak a megerősítést követően tudná megkezdeni hazatérésének előkészítését.93 92 Uo. 70. 93 Uo. 122-123. 94 Szarka László: Jogfosztó jogszabályok Csehszlovákiában, 1944-1949. Elnöki dekrétumok, törvények, rendeletek, szerződések. Komárom, 2005, 43. 95 Uo. 41. 96 Jászi Oszkár levelei... 471-473. 97 Janek István: Károlyi Mihály a csehszlovák-magyar viszony és a lakosságcsere rendezéséért 1945- 48 között. Fórum, 2004. 2. sz. 127-144.; különösen 130-131., 135. 98 Az említett, Fierlinger által Budapestre küldött levélre Rákosi Mátyás jó fél évvel később válaszolt. Megrótta Károlyit, amiért a csehszlovák politikuson keresztül üzent Budapestre, illetve értetlen-1945 tavaszára már biztossá vált, hogy a csehszlovák emigráns kormány meg kívánja valósítani a csehekből és szlovákokból álló nemzetállamot. Április 5-én a kassai kormányprogram már ebben a szellemben lett kihirdetve: a VIII. pont szólt konkrétan arról, hogy a csehszlovák állam „tartós beavatkozásra” kényszerül a német és magyar kisebbséggel szemben.94 A IV. pontban megjelenik a demokratikus Magyarországgal kiépítendő jó viszony, azonban ez csak akkor jöhet létre, ha jóvátették „a magyar megszállók által elkövetett összes sérelmet és bűntettet”.95 A csehszlovák vezetés a saját államában már feltételhez kötötte a két ország jó viszonyának kiépítését, emellett el kívánták érni a németek mellett a magyarok kitelepítését is. Ehhez azonban a nyugati szövetségesek 1945 júliusában a potsdami konferencián nem járultak hozzá, a lakosságcseréhez viszont igen. A szlovákiai magyar kisebbséget azonban már közvetlenül a háború utáni időszakban több jogfosztó intézkedés sújtotta. Ezek mértéke elborzasztotta Jászi Oszkárt és Vámbéry Rusztemet is, akik közös levelükben kérték Benest arra, hogy vizsgálja felül a magyar nemzetiségűeket kollektív háborús bűnösséggel sújtó intézkedéseket, melyeknek sok ártatlan az elszenvedője.96 Korábbi tanulmányában Janek István rámutatott: Károlyi 1945-ben alaptalanul volt optimista a csehszlovák vezetők kapcsán, akik egy idő után az atrocitások ügyében írt levelére sem válaszoltak. Károlyi - már hazatérését követően - Prágában egyeztetett Benessel, azonban nem tudta elérni, hogy megváltozzon a lakosságcserét erőltető csehszlovák politika.97 Károlyi személye azért értékelődhetett le a csehszlovákok szemében, mivel a Nemzetgyűlés csupán mandátumot juttatott számára, más tisztséget nem, és a hazahívásával is késlekedtek.98 Emigráns szervezetének pedig már nem volt súlya 176
