Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Seres Attila: Civilizációk törésvonalán. Márton Áron és az erdélyi katolicizmus a szovjet egyházpolitika frontterében a sztálini és hruscsovi korszakban
Civilizációk törésvonalán a „legreakciósabb” egyházi vezető, aki a legengedetlenebb politikát folytatja a román államhatalommal szemben, s ebben a szellemben szervezi egyháza papságát és híveit is. A rendszerint a román Vallásügyi Hivatal vezetőjénél vagy a hivatalos pártorgánumok révén tájékozódó szovjet diplomaták általában még a román ortodox egyházzal való összehasonlításban is sötétebb képet festettek arról, milyen a magyar nemzetiségű katolikusoknak a hatalomhoz való lojalitása. Ilyen tekintetben beszédes a Vallásügyi Hivatal főigazgatójával, Ion Bárbulescuval folytatott 1958. őszi megbeszélést megörökítő dokumentum, amely valóságos veszélyforrásként tünteti fel a magyar püspököt és nyáját: „Az ortodox egyház, mondta Bärbulescu elvtárs, lojálisán viszonyul a népi demokratikus rendhez. Ezt nem lehet elmondani a katolikus egyház viszonylatában, amely ellenséges hangulatot táplál, és komoly reakciós erőt képvisel a Román Népköztársaságban. A legreakciósabb és legveszélyesebb politikát Márton Áron katolikus püspök folytatja.”58 A román politikusok részéről ugyanezek a premisszák fogalmazódtak meg akkor is, amikor a kormányzat agrár- vagy ifjúsági politikájának, illetve annak az egyházra érvényes konzekvenciái kerültek terítékre. A Vallásügyi Hivatal főtitkára, Dumitru Dogaru egy körülbelül fél évvel későbbi helyzetértékelésében arról tájékoztatta a szovjet nagykövetség munkatársát, hogy a Nagy Nemzetgyűlés határozatait az ortodox egyház megértéssel fogadja, míg a katolikus egyház és különösen annak vezetője, Márton Áron, „ellenséges” álláspontra helyezkedett velük szemben. Az egyházi földek kisajátításával kapcsolatban megjegyezte, hogy a gyulafehérvári püspök számára „pontosan annyi földet hagynak meg, amennyit ö maga, a saját munkája révén meg tud művelni”.59 58 V. K. Palamarcsuk bukaresti nagykövetségi másodtitkár feljegyzése a Bárbulescuval folytatott megbeszéléséről. Bukarest, 1958. október 13. GARF, f. 6991, op. 1, gy. 1634,1. 148-149. 59 V. K. Palamarcsuk feljegyzése a Dogaruval folytatott megbeszéléséről. Bukarest, 1959. április 7. GARF, f. 6991, op. 1, gy. 1736,1. 37-39. 60 A szovjet diplomata teljes nevét nem sikerült kiderítenünk. Visszatérő mozzanat a szovjet diplomáciai jelentésekben annak a ténynek a rögzítése, hogy az erdélyi katolikus püspökség és a Szentszék között az évszázadok során kialakult és a katolikus egyházi struktúra alapját jelentő szervezeti kapcsolatokat nem sikerült szétszakítani. A bukaresti szovjet nagykövetség két diplomatája, Vitalij Agapov másodtitkár és A. M. Alekszejev harmadtitkár60 1960 nyarán részletes elemzést készített a romániai egyházpolitikai viszonyokról. A szöveg a terjedelmét tekintve jócskán túlmutat az informatív jelentések szokásos keretein, mivel mellékleteivel együtt közel 130 oldalasra terebélyesedett, tehát akár egy önálló koncepcionális dolgozatként és stratégiai útmutatásként is tekinthetünk rá. A katolikusok helyzetét majd húsz oldalon ismertetik, s ebben leszögezik, hogy a római katolikus egyház és a román kormány viszonyát nem sikerült rendezni. Részletesen kitértek arra, hogy a román államhatalom sem az eleinte alkalmazott represszív eszközökkel, sem pedig később, a kompromisszumkeresés útján nem 121
