Levéltári Közlemények, 92. (2021)

Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Seres Attila: Civilizációk törésvonalán. Márton Áron és az erdélyi katolicizmus a szovjet egyházpolitika frontterében a sztálini és hruscsovi korszakban

Civilizációk törésvonalán

ugyanabban a dossziéban megtalálható még a szovjet külügyminisztérium pár nappal később az egyházügyi hivatal elnökéhez intézett átirata, amelyben a román nagykövettel folytatott megbeszélésre hivatkozva kérik az 1918. január 23-i, az állam és egyház szétválasztását rögzítő dekrétum megküldését.35

A román diplomáciai tájékozódás időben megelőzte a Márton Áronnal és általában véve a romániai római katolikus klérussal szembeni kényszerintézkedéseket, ami arra enged következtetni, miszerint a román vezetés a katolikus egyházszervezet meggyengítésére irányuló drasztikus intézkedéssorozat mérlegelésekor ügyelt arra, hogy figyelembe vegye a Szovjetunióban bevett jogi gyakorlatot.36

A romániai katolikus egyház társadalmi, gazdasági és szervezeti megroppantása nemhogy nem mondott ellent az állam és egyház szétválasztása elvének, hanem a megfelelő politikai argumentációval egyenesen a szétválasztás ügyét szolgálta, ami a Szovjetunióban is a legkorábbi és legalapvetőbb jogi normák egyike volt.

35 Jevgenyij Kiszeljov, a Szovjetunió Külügyminisztériuma Balkáni Országok Osztálya vezetőjének átirata Iván Poljanszkijnak. Moszkva, 1948. december 24. GARF, f. 6991, op. 3, gy. 57,1. 105.

36 A korai, az 1920-as évek első felének szovjet egyházpolitikára részletesen lásd Igor Kurljandszkij: Sztálin, vlaszty, religija. Religioznij i cerkovnij faktori vo vnutrenny ej polity

ike szovjetszkovo

goszudarsztva 1922-1939 gg. Moszkva, 2011, 82-232.

37 Denisa Bodeanu: Márton Áron püspök letartóztatása, pere és börtönbüntetése a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) dokumentumai tükrében. Székelyföld, 2012. 8. sz. 90-92.

38 Vlaszty is cerkov v Vosztocsnoj Jevrope 1944-1953. T. 2. 1949-1953... 234-239.

Mindemellett bizonyosan kijelenthetjük, hogy a román kormányzat a Márton Áronnal szembeni egyes konkrét intézkedéseket, köztük a legkirívóbb lépést, vagyis a személyi szabadságától való megfosztását, nem hangolta össze előzetesen a szovjet vezetéssel, a kompetens külügyi vagy állambiztonsági szervekkel. Ma már szinte pontosan ismerjük annak részleteit, hogyan és milyen körülmények között tartóztatták le Márton Áront, akit 1949. június 21-én egy operatív akció keretében vettek őrizetbe, amikor a tövisi vasútállomásra tartott, hogy onnan Bukarestbe utazzon a kultuszminisztérium képviselőivel folytatandó tárgyalásokra.37

Orosz történészek publikálták a kolozsvári szovjet fökonzulátus egyik 1949. évi jelentését is, amely részletesebben elemezte Márton Áron föpásztori tevékenységét.38

Noha a dokumentumot augusztus 16-án szignálták, feltűnő, hogy az csupán egy kurta mellékmondatban utal a püspök közel két hónappal korábbi letartóztatására, s azt is hibásan datálva, júliusra téve. A beszámoló teljes gondolatmenetéből következtetve ugyanakkor az sem kizárható, hogy azt utólag, a központi külügyi apparátus utasítására állították össze, talán a letartóztatást is megemlítő egyik korábbi jelentés kiegészítéseként, a még teljesebb informálódás végett.

Ez a jelentés felvonultatja a Márton Áron államellenes, úgymond „reakciós” ténykedését tükröző teljes érvrendszert, megindokolva ezzel a személyével szembeni kényszerintézkedéseket. Eddigi ismereteink szerint ez a legkorábbi szovjet irat, amely a román államszervezet és a baloldali hatalom legádázabb ellenségeként 115