Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Kulcsár Krisztina: „A’ pestis idején mire kellessék vigyázni”. Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig 8 karantén-időszakról újabb igazolás készült, amelynek birtokában lehetett a kikötőt elhagyni. A tengeri egészségügyi felügyelet mellett hamar megjelentek a szárazföldön, leggyakrabban az országhatárnál létesített ellenőrző pontok. Ezek az épületek, később karantén- vagy vesztegzárállomások azt a célt szolgálták, hogy minél hamarabb felismerjék a külföldről behurcolható járványokat, és így megakadályozhassák vagy megelőzhessék a terjedésüket. Ugyanakkor ezeken a pontokon ellenőrizhették a határon átkelőket, és megpróbálták lefülelni a csempészeket, illegális határátlépőket, dezertáló katonákat is. E tanulmányban a Magyar Királyságban, annak határvidékén és az ország területén alkalmazott 18. századi gyakorlat alapján azt mutatjuk be, mikortól és milyen módon igyekeztek a szárazföldi közlekedés során meggátolni a fertőzés terjedését, és miként védekeztek akkor, ha a ragály betört a belső területekre. A levéltári források révén összehasonlítható, milyen különbségek voltak a határ menti állandó védekezés és a királyság belső területein felállított ideiglenes karanténállomások gyakorlata között. A központi és a helyi rendelkezések elemzésén túl az egykorú házi gyógymódokat is bemutatjuk, és rámutatunk arra is, hogy a kora újkorban a járványos időszakban kiadott előírások és intézkedések nagymértékben egyeztek a napjainkban követett rendelkezésekkel. Vesztegzárállomások a határvidéken Az egészségügyi kordon kialakítása A kora újkorban a Magyar Királyságban többször is kitört a pestisjárvány, a Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben is nagy pusztítást okozott. Mivel az Oszmán Birodalommal (ahonnan a legkönnyebben behurcolhatták a fertőzéseket) hivatalosan nem volt szabad az érintkezés, ezért a terület nem számított potenciális veszélyforrásnak, egészen az 1718. évi pozsareváci békéig. Az azzal csaknem egyidejűleg (július 27-én) megkötött kétoldalú kereskedelmi és hajózási szerződés azonban már új alapokra helyezte a Habsburg Monarchia és az Oszmán Birodalom közötti kapcsolatokat. A szerződés értelmében mindkét állam konzulokat nevezhetett ki a másik birodalom azon településeire, ahol más államok hasonló meghatalmazottai már működtek.3 A konzulok elősegítették a gazdasági kapcsolatokat a monarchia és az oszmán alattvalók között, és elsősorban országuk gazdasági érdekeit védték. A szerződés következtében megélénkült a kereskedelem – a nagyfokú szabadság és mobilitás következtében pedig egyre kevesebb akadály állta a fertőzés Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL), Térképtár, Helytartótanácsi térképek (a továbbiakban: S 12), Div. XII. No. 32. Situations Plan der Meer-enge Martinschiza. 3 Ernst D. Petritsch: Die internationalen Beziehungen zur Zeit des Vertragswerkes von Passarowitz. In: Wir und Passarowitz. 300 Jahre Auswirkungen auf Europa. 6. April bis 4. November 2018. Landeszeughaus. Graz, 2018, 24–37., itt 35–36.
