Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Kiss Gábor: Fertőzéses megbetegedések az osztrák–magyar haderőben az I. világháború idején
mentesített katonák létszámáról heti jelentésekben számoltak be. A tisztálkodást szolgálták a tábori kórházak mellett felállított fertőtlenítő és fürdőintézmények is. A kolerával és a tífusszal ellentétben, inkább a világháború utolsó két, illetve három évében jelentkezett súlyos mértékben a Magyarországon ritkán előforduló járványos megbetegedés, a malária, amelyet váltóláznak, hideglelésnek, posványláznak vagy mocsárláznak is neveznek.13 Az osztrák–magyar haderő maláriában szenvedőinek a száma 1914 és 1915-ben még nagyon alacsony volt, 1916-ban azonban emelkedni kezdett. 1916 decemberében már 47 108 beteget regisztráltak. Az osztrák–magyar haderőben 1914 és 1917 között összesen 330 000 maláriás beteget kezeltek,14 jellemzően az Albániában állomásozó csapatoknál. Itt már a pocsolyák „petróleumos kezelése” elégtelennek bizonyult.15 Ezért 1917-ben már legfelsőbb szinten foglalkoztak a betegséggel, amelynek elterjedése miatt központi óvintézkedéseket kellett tenni. 1917. április 1-jétől a maláriás vidékekről hátraszállítandó maláriás betegeket az ország olyan egészségügyi intézeteibe utalták, amelyek környezete kedvezőtlen volt a terjesztő szúnyogok szaporodásához. A betegségből gyógyultakat csak abban az esetben engedhették el az egészségügyi intézményből, ha hatheti kinines kezelés után még legalább négy hétig nem jelentkeztek a lázrohamok, és a vérvizsgálat is negatív eredményt mutatott. Akik ezeknek a feltételeknek nem feleltek meg, további kezelésre úgynevezett maláriás üdülőotthonokba kerültek. A maláriában szenvedők többsége tehát az Albániában állomásozó csapatoktól került ki. Ezért az itt lévő cs. és kir. XIX. hadtest parancsnoksága különös gondot fordított a beteglétszám csökkentésére, illetve a hatásos védelem megszervezésére. A védekezési eljárások az úgynevezett mechanikus védelem körébe tartoztak, ami moszkítóhálós védekezést jelentett. Minden szabadban éjszakázó katona számára fejhálót és kesztyűt rendszeresítettek. A fedett helyiségek ablakait szintén hálóval fedték be. A védőeszközök elvesztése, megrongálása büntetést vont maga után. A védekezés nem jelentett egész évi feladatot, mert a betegséget terjesztő szúnyogok tenyészideje Albániában a május és november közti időszakra esett. Ez idő alatt minden, e hadszíntérről más hadszíntérre vezényelt katona hathetes kininkúrát kapott, a szabadságra távozókat pedig orvosi vizsgálatra kötelezték. A megnagyobbodott lép vagy a pozitív vérvizsgálati eredmény még a jellemző tünetek hiánya 13Az Anopheles szúnyog által terjesztett heveny fertőző betegség, amely a vér vörösvérsejtjeiben élősködik, jellemző esetekben szabályosan, harmad-, negyednaponként, súlyos esetben rendszertelen időközökben ismétlődő lázrohamokkal jelentkezik. A megbetegedés a mocsaras vidékeken volt jellemző, amint ezt a különféle elnevezései is bizonyítják. A fejfájással, hidegrázással járó rohamok néhány napos gyöngeség, levertség, emésztési zavarok, végtagfájdalmak után indulnak, majd ezt követi a bizonytalan ideig tartó, végül bő izzadással járó lázroham. A malária különböző kóralakjainak közös tulajdonsága a tünetek szabályos időközökben való ismétlődése. Az átlagos felgyógyulási idő két és fél hónap volt. 14A világháború kézikönyve . Szerk. De Sgardelli Caesar. Budapest, 1935, 342. 15KA NFA 4. Infanteriebrigadekommando 279. d. sz. n. 1917. április 2. Fertőzéses megbetegedések az osztrák‒magyar haderőben az I. világháború idején 61
