Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Géra Eleonóra: Járványok és járványok elleni védekezés a magyar fővárosban, 1701–1921
intézkedő szuronyos csendőrök körül.46 A rendőrök között is sok volt a beteg, a bevethető állomány egésze sem tudta volna felügyelni az utazóközönséget, s ehhez jöttek még a tüntetők, így a rendőrfőkapitány kérelmezte: tekintsenek el a karhatalom alkalmazásától a közlekedési eszközökön. A járvány idejére hozott rendelkezések azonban érvényben maradtak, foganatosításukat a főváros vezetése a „jobb belátású közönségre” bízta.47 November végén, december elején, az influenza ismételt tetőzése idején a járványbizottság előtt újra központi kérdéssé vált a villamosok ügye. A járványbizottság egyetlen radikális tagja egyenesen a villamosközlekedés teljes leállítását indítványozta, a többiek azonban az október utolsó napjaiban lezajlott események hatására inkább tartózkodtak minden olyan döntéstől, ami felbőszíthette volna a lakosságot. Beletörődtek, hogy az utasforgalom szabályozására irányuló intézkedéseik mind kudarcot vallottak. Arra az álláspontra jutottak, hogy nem szabad végrehajthatatlan intézkedésekkel „a hatósági rendelkezések komolyságát” veszélyeztetni. Egyetlen elfogadható megoldást találtak: az utazókat hirdetményekkel és rövid, lényegre törő röpcédulákkal figyelmeztetni az utazás veszélyeire.48 A villa mosra más városokban is veszélyforrásként tekintettek, a helyi újságok, szájról szájra terjedő versikék például még évtizedekkel később is úgy emlegették a miskolci villamosokat, mint lassú, zötyögő járműveket, ahol az utasok még spanyolnáthát is kaphattak.49 A városvezetés mozgástere A járvány elleni teendők kapcsán megoszlottak a vélemények. A járványbizottság tagjai három pártra szakadtak. Az egyik szélsőséget egyetlen fő képviselte, aki a svájci példa nyomán radikális zárlat elrendelését szorgalmazta. A másik szélsőséget a „nihilisták” népesebb tábora jelentette. Ők az intézkedések többségét feleslegesnek és haszontalannak ítélték: influenza máskor is volt, a problémát valójában mindig a természet oldotta meg. A legtöbben azon a véleményen voltak, hogy a kórokozó pontos ismerete nélkül, az ország nyomasztó helyzetében túl sok mindent nem lehet tenni. Ők elsősorban az emberek megnyugtatása érdekében kívántak cselekedni: látványos, de végrehajtható rendeleteket hozni. Fontosnak vélték, hogy a külső szemlélők számára úgy tűnjék, uralják a helyzetet. E többségi irányzat képviselői abban egyetértettek a „nihilistákkal”, hogy tanulni kell az október végi politikai eseményekből, az emberek mozgásterének szigorú korlátozása, radikális elkülönítése esetén „fölfordulna az egész társadalmi rend.” Féltek, ha valamilyen 46Uo. 1918. október 18. 2043.; Uo. 1918. november 1. 2107. 47Uo. 1918. november 1. 2095. 48Uo. 1918. december 6. 2257.; Uo. 1918. december 13. 2287. 49Milliárdok a miskolci villamoson. A százéves helyi közlekedésre emlékeznek a megyeszékhelyen. Észak-Magyarország, 1997. 121. sz. 3. Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig 54
