Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Kulcsár Krisztina: „A’ pestis idején mire kellessék vigyázni”. Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században
cseppfertőzéssel terjedő betegség veszélyére, mint például kézdiszentléleki idősebb Kováts Antal marosvásárhelyi orvos 1829-ben kiadott füzetkéje, amely Jegyzések a’ pestisről címen látott napvilágot. A hatóságok a magánszemélyek részére is különböző tanácsokat adtak, és már korábban bevált (vagy legalábbis annak tartott) házi módszereket, praktikákat javasoltak – ezekből kitűnik, hogy elsősorban általános, mindennapi ajánlásokat tettek, amelyek óvatosságra és mértékletességre intették az embereket. Az egyik ilyen alapvető tanács volt, hogy kerüljék az ismeretlenekkel való találkozást, továbbá a használt ruhaneműk vásárlását, viselését, vagy a talált holmik összeszedését és használatát. A lakásokat, szobákat tisztán kellett tartani, és az egyik leghatásosabb eszköznek a szellőztetést, a tiszta levegőt tartották. A mindennapi higiénia fontosságára is felhívták a figyelmet: gyakran cseréljék a fehérneműket, tartsák tisztán az öltözéket, az ember „napjában sok ízben mossa-meg kezeit, és ortzáját etzettel, olyan vigyázás mellett, hogy az etzet szemébe nem menjen”. A pestises betegeken feltehetően nem segített, ám valószínűleg az általános közérzeten és állapoton javíthatott az a tanács, hogy mértékletesen fogyasszanak ételt és italt, illetve az, hogy tartózkodjanak a nehéz húsok és zsíros ételek (név szerint a disznóhús és a szalonna) fogyasztásától.76 Mai szemmel nézve is modern résznek tűnik az a tanács, amelyben a pestisjárvány idején az emberek mentálhigiénés állapotáról van szó, és meglepő lehet, hogy már a 19. század elején úgy tartották, az emberek lelki állapota kihatással lehet a betegségekre: „ [...] mérsékelje az Ember minden kívánságait, és indúlattyait, az harag, bánat, szomorúság, és félelem igen ártalmas az Pestis idején, ellenben az vig, meg-elégedett, és az Isteni-Gondviselésre bizott természet hathatós oltalmazó eszköz a’ Pestis ellen.”77 A nép körében nyomtatásban is közreadott tájékoztatókból megfigyelhető, hogy az ecetnek jelentős védőhatást tulajdonítottak. Általános körben alkalmazták lemosás, áztatás, sőt gőzölés során – ilyenkor tüzes vasra öntötték az ecetet, és annak gőzével próbálták a levegőt tisztítani. Pestis esetén még az ecettel kevert meleg vízben való fürdőt, kéz- és arcmosást is javasolták.78 A másik általánosan alkalmazott módszer a füstölés volt – a különbségek legfőképpen abból adódhattak, hogy miből készítették az elegyet. A legáltalánosabban elterjedt alapanyag a „büdöskő” (kénkő) volt – pestis idején a fertőzött lakos házában, kamrájában, pitvarában, sőt kemencéjében is ezzel kellett fertőtleníteni, egy órán keresztül égetve. A füstöléshez néha a „büdöskőből”, salétromból, törött fenyőmagból vagy búzakorpából készült elegyet gyújtották meg. A lakásokban is 76Az Erdélyi Gubernium 1813/9454. számú nyomtatott körrendelete a pestis idején alkalmazható oltalmazó eszközökről. MNL OL F 120 3. No. 48. 1–4. pont. 77MNL OL F 120 3. No. 48. 5. pont. 78MNL OL F 120 3. No. 48. 3. pont; MNL OL F 120 3. No. 91. Az Erdélyi Gubernium 1815/10897. számú nyomtatott körrendelete a pestis jeleiről. Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században 25
