Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Kim Bogook: A budapesti Kim Ir Szen iskola
Poszttraumás stresszként (PTSD) értékelhető a diákoknak ez a viselkedése, akik kiskorukban átélték a borzalmas háború nehéz idejét, a szülők halálát, majd szembesültek a nyelvi problémákkal és az idegen környezet szokatlan körülményeivel. Ezenfelül – ahogy néhány jelentésben olvasható – feltételezhetjük azt is, hogy a problémát a saját jövőjükkel kapcsolatos bizonytalanság is fokozhatta. Például egy 1953. júniusi jelentésben olvashatók a Kim Ir Szen iskola nyolcadik osztályos tanulóinak beiskolázási adatai. Összesen 47 végzős diákból nyolc diák kivételével mindenkinek különböző technikumot, azon belül különféle szakmát „kellett választania”, mert e kérdésben a budapesti észak-koreai követségnek volt döntési jogköre.63 Egy év múlva, 1954 májusában egy másik jelentésből szintén az derül ki, hogy akkor is a budapesti észak-koreai nagykövetség64 határozta meg a diákok beiskolázásával kapcsolatos szakmákat. Abban az évben összesen 61 diákból 60-nak húsz különböző technikumban kellett továbbtanulnia, az egyetlen kivétel Hang Man Szu volt, aki az Állami Zeneművészeti Szakiskolába iratkozhatott be.65 Ezzel kapcsolatban az 1956. március 14-i külügyminisztériumi irat, mely a technikumokban tanuló észak-koreai diákoknak az 1955/56-os tanév első félévének tanulmányi eredményét, illetve a helyzetüket értékelte, egy lényeges dologról számol be.66 E jelentésben az észak-koreai diákok hiányosságait és problémáit felso rolva ezek okát abban látták, hogy az észak-koreai nagykövetség a diákok kívánságát és érdeklődését nem vette figyelembe, amikor a szakmájukat kiválasztotta. Ez a jelentés nemcsak a nagykövetségnek a szakmaválasztás ügyében elkövetett hibájával foglalkozott, hanem megoldást is próbált találni az általános iskolai tanulásban visszamaradt diákok részére, és azt javasolta, hogy ne középiskolába, hanem inkább ipari pályára irányítsák őket. 63MNL OL XIX-J-1-k, Észak-Korea, 8. d., 1945–1964, 06625, Kim Ir Szen iskola ügyei. A megmaradt nyolc diákból heten reál tagozaton gimnáziumban, egy diák a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanult tovább. Könnyen elképzelhető, hogy a diákoknak megfelelni nem lehetett. Ezt bizonyíthatja egy 1953. júliusi feljegyzés, mely a beiskolázásról szóló döntés után íródott: „A gyerekek rosszindulatúak már a követség felé is. Ha valaki kimegy az iskolába, a gyerekek nemhogy körülvennék őket, hanem szertefutnak tőlük. Néhány napja kint volt a követ, és egy gyerek sem köszönt neki. Néhány hónapja még örömmel vették körül őket, ha kimentek.” MNL OL XIX-J-1-k, Észak-Korea, 8. d., 1945–1964, 06625/3, Kim Ir Szen iskola ügyei. 64Lásd a 32. lábjegyzetet. 65MNL OL XIX-J-1-k, Észak-Korea, 8. d., 1945–1964, 005854, Koreai technikusok beosztása. 60 diákból Cson Cse Szu számára (az iskola nevét nem írva) „állategészségügyi tagozat”-ot jelöltek, így szakközépiskolára vagy gimnázumi reál tagozatra is gondolhatunk. 66MNL OL XIX-J-1-j, Észak-Korea, 10. d., 1945–1964, 002317/6, A koreai tanulók félévi tanulmá nyi eredménye. A budapesti Kim Ir Szen iskola 239
