Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Kim Bogook: A budapesti Kim Ir Szen iskola
Műhely 226 Munkám a következő három témára fókuszál. Az első, hogy mikor döntött a KNDK a háborús árvák küldéséről és a Magyar Népköztársaság a gyerekek befogadásáról. Ez azért fontos, mert így megérthetjük, hogy milyen ügymeneteken keresztül született a döntés, és hogyan kerülhettek a háborús árvák Magyar -országra. Kideríthetjük azt is, melyik fél kérte vagy ajánlotta fel a gyermekek külföldön történő nevelését, illetve más kelet-európai ország helyzetét is össze lehet hasonlítani ebben a vonatkozásban. A második téma az észak-koreai háborús árvák száma Magyarországon. Eddig konkrét iratokon alapuló létszámbecslést nem végeztek ezzel kapcsolatban, de a többi ország esetében sincsenek hiteles adatok a birtokunkban. Végezetül érdemes megvizsgálni, milyen oktatási programja volt a budapesti Kim Ir Szen iskolának. A szóban forgó gyerekek a háborúban elvesztették szüleiket, aztán idegen földön, ismeretlen emberek között először megismerkedtek egy idegen nyelvvel, majd azon folytatták a tanulást. Ezért nem érdektelen látni, hogy Magyarország, illetve Észak-Korea milyen programmal oktatta/nevelte őket. Azért is fontos ezt a témát feldolgozni, mert Lengyel -országban, Romániában és Bulgáriában, ahol szintén befogadtak észak-koreai háborús árvákat, csak részben ismertek az ottani pedagógiai programok. Magyarország és az észak-koreai háborús árvák befogadása. Összehasonlítás a többi kelet-európai országgal Magyar döntés az észak-koreai háborús árvák befogadásáról és ennek időpontja Még nem kerültek elő olyan iratok, melyek pontosan megmutatnák, hogy milyen lépéseken keresztül jutottak a KNDK háborús árvái Kelet-Európába. Mivel a téma értelmezéséhez ez fontos háttérelemnek tekinthető, a folyamat felderítése lényeges lehet. A The Children Gone To Poland című dokumentumfilm, melyet 2018-ban vetítettek először koreai mozikban, a Lengyelországba került észak-koreai háborús árvák sorsát dolgozta fel. Ebben a filmben említik például, hogy 1951-ben Kim Ir Szen kérte a kelet-európai szocialista államoktól a háborús árvák nevelését, hogy folytatni tudja a koreai háborút.3 Azonban a film dokumentarista volta ellenére az, hogy Kim Ir Szen kezdeményezte a folyamatot, fikciós elem is lehet. Lengyelország esetében egy lengyel külügyi irat szerint 1951 májusában Kim Ir Szen az akkori lengyel nagykövet, Juliusz Burgin fogadása során kérte közvetlenül a háborús árvák lengyelországi befogadását.4 Pontos forrás említése nélkül Choi Sung Eun közölte, hogy Kim Ir Szen kérésére 1950 nyarán az akkori Lengyel Népköztársaság elnöke, Bolesław Bierut döntést hozott az észak-koreai árvák nevelésének vállalásáról.5 Ám egy másik kutató, aki a kérdéssel hosszú ideje foglalkozik, 3 „In 1951, North Korea’s supreme commander Kim Il Sung requested fellow socialist countries in Eastern Europe to take care of these orphans so he can continue with the war.” 4 Kim Jong-Suck: Korean War and Poland. East European Studies , 1999. 7. sz. 79.
