Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Fülöp Mihály: „Erdély, vagy annak nagyobb része”. A szövetséges nagyhatalmak vitái a magyar-román határról (1940-1945)
A Külügyminiszterek Tanácsa 1945. szeptember 20-án74 megvitatta a Szovjetunió által előterjesztett tervezetet. James Byrnes amerikai külügyminiszter a román kormány diplomáciai elismerését, a béketárgyalások megkezdését Groza lemondásához, illetve kormányának átalakításához kötötte. Ernest Bevin angol tárcavezető kénytelen-kelletlen követte az amerikai vonalat. Molotov – Sztálin utasításának megfelelően – a trianoni magyar‒román határ helyreállításával a Grozakormány pozícióját kívánta megszilárdítani. A szovjet külügyi népbiztos a bécsi döntés megsemmisítését tartotta elsődlegesnek, az „egész Észak-Erdély” Ro má niá -nak való „visszaadása” kérdését annyira világosnak ítélte, hogy ezt minden további fenntartás nélkül elfogadhatják. Bevin a fegyverszüneti egyezmény szövegére utalva – a jövőbeli összeütközések elkerülése érdekében – mindössze „igazságos és méltányos határt” kívánt megállapítani. Georges Bidault francia külügyminiszter javasolta, hogy az etnikai adatokhoz igazodva a lehető legkevesebb magyart hagyjanak román területen, és a lehető legkevesebb románt magyar területen. Mivel a magyar népesség területi megoszlása a románok által lakott terület közepén, a Székelyföldön csak a kérdés részleges megoldását teszi lehetővé, éppen ezért alkalom nyílik a kisebbségi jogok megerősítésére és javítására. Molotov úgy tüntette fel, hogy a Szovjetunió csupán – visszamenőleg – csatlakozni kívánt az amerikaiak, angolok és franciák által az első világháború végét követően meghozott döntéshez, melyet később csak Hitler kérdőjelezett meg. A szovjet kormány a hitleri döntés eltörlését követelte. Molotov hivatkozott arra, hogy a 19. cikkelyt gondosan fogalmazták meg, nyitva hagyva a lehetőséget új fejleményekre. Ez az esemény – vagyis Magyarország kiugrása ‒ azonban nem következett be, jelentette ki. Bidault osztotta Molotov véleményét, hogy a bécsi döntőbíráskodást meg kell semmisíteni, és meg kell erősíteni az 1919‒1920-as szerződésekben azt, ami bennük „ésszerű”. Byrnes utalt arra, hogy 1919-ben a magyar‒román határ ügyében az Egyesült Államok több hónapon keresztül más határvonalat szorgalmazott, mint amit végül elfogadtak. Az utolsó időszakban már csak a megfigyelőik tartózkodtak a békekonferencián, így annak határozatai az Egyesült Államokat nem kötelezték. A vitát az amerikai javaslat előterjesztése zárta: ez Magyarország javára 3000 négyzetmérföldnyi magyar többségű terület átadását szorgalmazta, ehhez csatolták a határkiigazításra vonatkozó térképet. Molotov késznek mutatkozott a másnapi ülésen ezt megvitatni. Szeptember 21-én a külügyminiszterek megállapodtak abban, hogy „a határ Magyarországgal általában véve az 1938-ban fennálló határ vonal lehet, ugyanakkor, ami Erdélyt illeti, tanulmányozni fogják az etnikai viszonyokat abból a szempontból, hogy egy kis területrész Magyarországnak juttatása lényegesen csökkenti-e az idegen uralom alatt élő személyek számát.” 74A vita a rendelkezésre álló négy (szovjet, angol, amerikai és francia) jegyzőkönyv alapján ponto san rekonstruálható. Трансильванский вопрос ... 324‒328.; Fülöp Mihály: A befejezetlen béke ... 81‒84. A szövetséges nagyhatalmak vitái a magyar‒román határról (1940‒1945) 223
