Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Fülöp Mihály: „Erdély, vagy annak nagyobb része”. A szövetséges nagyhatalmak vitái a magyar-román határról (1940-1945)
1941. június 26-án, a kassai légitámadás után elhatározta a hadbalépést a Szovjet -unió ellen. Amikor Moszkvában az erdélyi kérdés mérlegelése napirendre került, Litvinov erről a következőket írta: „Magyarország – minden ok nélkül – Németország oldalára állt, mikor megtámadta a Szovjetuniót. Magyarországnak nem voltak olyasfajta követelései a Szovjetunióval szemben, melyekkel Finnország és Románia próbálja igazolni a háborús részvételét [...] esztelenség lenne megjutal mazni legfőbb területi követeléseinek a kielégítésével.” 43 Erdély, vagy annak nagyobb része Sztálin 1941. december 16-án a Moszkvába látogató Anthony Eden angol külügyminiszter elé tárta béketerveit. A szovjet kormányfő a Molotov‒Ribbentroppaktum Hitler-ellenes változata, egyfajta „Molotov‒Eden-paktum” megkötésére készült, amelyben helyreállítanák a Szovjetuniónak a német támadás előtt érvényben lévő, 1941-es határait: Lengyelország esetében a Curzon-vonalat, az 1940. évi szovjet‒finn béke szerint megvont határt, a balti köztársaságok, Besszarábia és Észak-Bukovina határait. Sztálin az Európát angol‒szovjet érdekszférákra osztó titkos jegyzőkönyv tervezetében kitért a román kérdésre is. Eszerint a Szovjetunió katonai szövetséget kíván kötni Romániával, ami feljogosítaná arra, hogy román területen szárazföldi, légi és tengeri támaszpontokat létesítsen. „Románia területét nyugaton némileg ki kell terjeszteni Magyarország rovására, ahol jelenleg másfél millió román él. Ez további büntetést jelentene Magyarország háborús szerepéért.”44 Molotov a magyar béketapogatózásokra adandó szövetséges válasz egyeztetése alkalmával 1943. június 7-én közölte Washingtonnal és Londonnal, hogy „a szovjet kormány nem tekinti teljes mértékben igazolhatónak a Németország diktátumával 1940. augusztus 30-án Bécsben hozott úgynevezett döntőbírói ítéletet, amely egy, a magyar követtel folytatott megbeszélése során – kifejezésre juttatta a Szovjetuniónak Ma -gyar ország iránt táplált békés törekvését. Ha ez megfelel a valóságnak, tragikus, mert nem ért el hozzám idejében.” Horthy Faragho Gábor tábornokkal, Teleki Gézával és Szent-Iványi Domokossal (akitől a Kristóffy-táviratról értesült) Moszkvába küldött levelében kitért Románia háborús szerepére is: „A románok foglalták el orosz szövetségesüktől Besszarábiát az első világhá ború után, a második világháború alatt pedig német segítséggel Oroszország déli részét igyekeztek megszerezni. Ezenkívül, amikor 1940-ben véget kívántunk vetni az erdélyi magyarság kegyetlen bánásmódjának, ismét a románok voltak azok, akik Németország segítségéért folyamodtak, kérve Hitlert, hogy tegyék számukra lehetővé a bécsi döntéssel e terület legalább egy részének megtartását”. Idézi Juhász: Magyarország külpolitikája ... 389. 43Litvinov 1944. június 5-i feljegyzése Erdélyről. Трансильванский вопрос ... 236. 44Sztálin Csehszlovákia „régi határai” helyreállítása kapcsán említette először az angol külügymi niszternek „Magyarország megbüntetését”: „A csehszlovák területet Délen ki kell terjeszteni Magyarország rovására. Magyarországra kellő büntetést kell mérni az ebben a háborúban tanúsított magatartásáért .” Lásd СССР и германский вопрос , 1941‒1949: документы из архива внешней политики Российской Федерации . Szerk. Georgij Kinyin ‒ Ecsen Laufer. Tom. I. 1941‒1949. Moszkva, 1996, 124‒134. Idézi: Az elfelejtett béke ... 24‒25. A szövetséges nagyhatalmak vitái a magyar‒román határról (1940‒1945) 215
