Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Fülöp Mihály: „Erdély, vagy annak nagyobb része”. A szövetséges nagyhatalmak vitái a magyar-román határról (1940-1945)
békés úton, „nemzetközi konferencián” oldanák meg, a Szovjetunió igényt tartott arra, hogy a döntőbírók közé kerüljön. A „magyar területi követelések”23 támogatásának szempontjából a szovjet állás pont jóval kedvezőbbnek ígérkezett, mint a német vagy az olasz. A szovjet veszélyt Bukarestben is érzékelték: a román kormány sietve Németország védelmét, a területi vitában német‒olasz döntőbírói ítéletet kért. Hitler24 a nagy hirtelen 25 összehí vott, Erdélyt kettéosztó 1940. augusztus 30-i bécsi, német‒olasz választott bírósági határozattal keresztülhúzta Sztálin26 számításait: a magyar‒román határvitát, 27 de a bolgár‒románt is28 békés úton, a Szovjetunió kizárásával rendezte. Mindhárom állam (Magyarország, Románia és Bulgária) – szovjet helyett – német alávetettségbe került. Németország és a Szovjetunió a Balkán-félszigeten került szembe egymással. A területi rendezéssel párhuzamosan Németország garantálta Románia határait, ami a további szovjet (Dél- Bukovina) vagy magyar (Dél-Erdély) igények felvetése ellen irányult.29 Molotov Schulenburg moszkvai német nagykövetnek 1940. augusztus 31-én a szemére vetette, hogy Németország megsértette a megnemtámadási egyezmény konzultációs kötelezettségét, továbbá sérelmezte, hogy nem vehetett részt a bécsi döntésben, és azt is, hogy a területi garancia a Szovjetunió ellen irányult.30 A német „tancsapatok” bevonulása a román olajme zőkre 1940 októberének első hetében véget vetett a szovjet‒német érdekszféramegállapodásnak, a Molotov‒Ribbentrop-paktum érvényének, de szovjet részről nem kérdőjelezték meg az arbitrázst. Churchill 1940. szeptember 5-i alsóházi beszédében a bécsi döntéssel kapcsolatban leszögezte: „Személy szerint én magam sohasem tartottam megfelelőnek azt a módot, ahogy Magyarországot a legutóbbi háborúban kezelték. A háború kitörésétől 23Lásd Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 1919‒1945 . Budapest, 1975, 226‒237.; Hory András: Bukaresttől Varsóig . Szerkesztette, a bevezető tanulmányt írta: Pritz Pál. Budapest, 1987, 317‒348. 24Hitler 1940. augusztus 27-én Berchtesgadenben teljes titokban, egymaga döntött a magyar‒román határról. Döntését német‒olasz közös döntőbírósági határozatként hirdették ki Bécsben, augusztus 30-án. 25Ribbentrop 1940. október 13-án Sztálinhoz intézett levelében azt írta, hogy „ az angol ügynökök által szított román‒magyar ellentét háború kitörésével fenyegetett, a béke megőrzése azonnali diplomáciai beavatkozást igényelt, ezért 24 óra alatt rögtönözve hívták össze Bécsben a német‒olasz döntőbíróságot.” Idézi: Бессарабия на перекрестке европейской дипломатии : Документы и материалы. М oszkva, 1996, 34. sz. dokumentum, 376‒377. 26Восточная Европа ... 94‒95., 101‒111. 27L. Balogh: i. m. 271‒304. A második bécsi döntés Magyarországnak ítélte Észak-Erdélyt, mintegy 43 100 km2-nyi területet. 281940. szeptember 7-én Craiovában írták alá a bolgár‒román szerződést, amely Dél-Dobrudzsát Bulgáriához csatolta. 29Lásd feljebb: 24. sz. jegyzet, valamint Kolontári: i. m. 329‒338 30DVP vol. XXIII., 348. sz. dokumentum, 544‒545.; Восточная Европа ... 110‒111. Műhely 212
