Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Rácz György: Az egykori hitbizományi és családi levéltárak állami tulajdonba vétele 1945 után. A Batthyány- és a Nádasdy-levéltárak esete
m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter is kívánatosnak tartotta; a hitbizományi bíróság a hitbizományi birtokosnak az ingókra vonatkozó azt a kijelölési javaslatát, hogy az ingók kivétel nélkül kötöttség alatt tartassanak, szintén elfogadta.” Az irat anyagban fennmaradt az ingóságok 1369 tételből álló jegyzéke, amely minden részletre kiterjedően tartalmazza az ingóságokat (állatok, termés, gépek, bútorok, festmények, képek, fegyverek, zászlók, ékszerek).102 A jegyzékben könyvtár és levéltár nem szerepel annak ellenére, hogy, mint láttuk, az alapítólevélben a könyvtár benne van, és az 1927-es bevallásban is a hitbizományi törzsvagyonhoz tartozó, nem haszonhajtó jelentékenyebb vagyontárgyak között mindkettőt felsorolták. Mindebből az következik, hogy a könyvtárat és a levéltárat nem tekintették értéknek, hanem pénzt felemésztő vagyontárgynak. Érdemes emlékeztetnünk a Batthyány család körmendi hitbizományának kijelölési eljárására, amely 1940-ben fejeződött be, a végzés 1940. január 22-én kelt. Az iratanyag tartalmazza az ún. II. sz. kimutatást, amely a hitbizományi kötöttség alatt maradó ingóságokat sorolja fel, köztük a levéltárat, de becslés nélkül.103 Az Igazságügyminisztérium Nádasdy-anyagában nincs kimutatás, mert valószínűleg nem is készült. Feltehetően nem állt be változás a korábbi állapothoz képest, a hitbizományi birtokos nem jelezte a változtatási szándékot, a bíróság pedig nem foglalkozott vele. Ennek oka az lehetett, hogy, mivel 1936 után is folyamatosan történt állagváltoztatás a hitbizományi ingatlanokban , utoljára egy 1943-as előterjesztést hagyott jóvá a bíróság 1944 őszén, az ügyet nem sikerült lezárni a háború végéig. A minisztériumba 1944 októberében érkezett be Székesfehérvárról az utolsó ügyirat (40 oldalas végzés a korábban engedélyezett hitbizományi kötöttség alól felszabadított ingatlanok eladásáról). A végzés a hitbizományi leltárt „az ingatlancserének megfelelően kiigazítani rendeli. Az elidegenített ingatlanok vételára elszámolása tárgyában külön végzéssel fog határozni”. Erre már nem kerülhetett sor. Hitbizományi leltárat tehát hiába keresünk, ez végül nem készült el, az Igazságügyminisztérium anyagában meg kellett volna maradnia, ha a székesfehérvári hitbizományi bíróságtól megkapta volna. Mivel az 1890. évi felajánlási okirat végrehajtása megtörtént, és ebben többek között a levéltárat is a hitbizomány részévé nyilvánították, az Igazságügy minisz té -rium iratanyagában pedig nincs nyoma annak, hogy ezt megváltoztatták volna – sőt ellenkezőleg, később többször hivatkoztak rá –, kijelenthető: 1945-ben a nádasdladányi levéltár a nádasdladányi hitbizomány része volt. Megerősíti ezt az is, hogy amikor 1949-ben a közgyűjtemények kimutatást készítettek a hitbizományi könyvtárakról, kincstárakról és levéltárakról, szerepel a jegyzékben a nádasdladányi levéltár, amely „1946 óta az Országos Levéltárban 102MNL OL K 579-479 (Erdődy Ferenc és Sándor-féle hitbizomány). 103MNL OL K 579-476 (Batthyány Lajos-féle hitbizomány). Műhely 202
