Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Kulcsár Krisztina: „A’ pestis idején mire kellessék vigyázni”. Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században
miatt a helyi árusok nem srófolhatják fel az árakat.52 (Az élelmiszerért fizetett érméket természetesen szintén megtisztították, füstölték vagy lemosták.53 ) A veszteglőházakban járványmentes időben vegyes társaság időzött: a déli határnál például idénymunkások tartózkodtak rendszeresen. A Livádia közelében fekvő Vulkán-hágónál elhelyezett karanténállomás „azon emberek átvonulására szolgál, akik Havasalföldről a Bánságba mennek nyári munkát végezni”. II. József látogatá sakor további harminc, „csupa transmigránst” talált ott, „néhányat Erdélyből, legtöb ben azonban a Bánságból és Arad vármegyéből, asszonyokkal és gyerekekkel; idősek és fiatalok, akik, miután néhány évet Havasalföldön töltöttek, koldusként, egy krajcár nélkül térnek vissza”. 54 A mozgó idénymunkások mellett elsősorban a kereskedők nek kellett letölteniük a várakozási időt a karanténállomásokon, mint például a gyergyószentmiklósi örményeknek, akik marhákat hajtottak Moldvába, és onnan tértek vissza. A különböző nemzetiségű (örmény, görög, orosz és macedón) kereskedők is többféle árut, de különösen prémeket hoztak be a királyságba, elsősorban a zimonyi karanténállomáson keresztül. Banovcén is főként kereskedőket várakoztattak a karanténban, ők bőrt és gyapjút szállítottak be az országba.55 Mivel a 18. században még járványmentes időben is több hétig kellett a beutazóknak rostokolniuk a határon, így a vesztegzárállomások hátrányt jelentettek a kereskedelemre nézve. Erdélyben még szigorúbban vették a védekezést: ott ugyanis, ha járványveszély híre jött, csak a kettős vonalú vesztegzárállomásoknál lehetett belépni az országba. Ez azt jelentette, hogy kétszeres karanténidőt kellett letölteni, elsőként egy külső, ún. „elő-kontumácban” (az első veszteglőházban), majd a rendesen kiszabott időt a belső vesztegzárállomáson. Emiatt gyakorta megpróbálták kijátszani ezt a rendelkezést, és titokban, máshol lépték át a határt – őket a járőröző határőröknek kellett elfogniuk.56 A kereskedelmi konkurenciában tehát fontos 52MNL OL A 110 Északi kordon. I melléklet Orczy Lőrinc jelentéséhez, 1770. január 25. Observations-Puncta. 8. pont; Balázs: Mária Terézia ... 286. 53MNL OL P 538 F. 42. No. 504 után. fol. 327r–v. Az 1831. évi kolerajárvány idején tartott áruát vételek gyakorlatának leírása és az „epekórsági retesz” (Rastell) ábrájának magyarázata. 54ÖStA HHStA HausA Hofreisen 7-1. Journal der Reise Kaiser Joseph II. durch Ungarn, das Banat, Siebenbürgen und das Gebiet von Marmaross. fol. 53r–v. Livádia, 1773. május 22.; uo. Hofreisen 2-2-1. Abschrift des Reisejournals Kaiser Joseph II. für seine Reise durch Ungarn, Slavonien und das Banat. fol. 12r. Mehádia, 1768. ápr. 29. Albert szász-tescheni herceg, a Magyar Királyság helytartója és II. József útitársa 110 körüli számot említ, ő is nagyrészt az Oszmán Birodalomból átjövő oláh bányászokról tudósít. MNL OL, A Habsburg család magyaróvári ágának levéltára, Albert herceg iratai (P 298), Nr. 2. A. II. 12/1. Mémoires de ma vie. fol. 29v. 55ÖStA HHStA HausA Hofreisen 2-2-1. Abschrift des Reisejournals Kaiser Joseph II. für seine Reise durch Ungarn, Slavonien und das Banat. fol. 32v. Zimony, 1768. május 23.; ÖStA HHStA HausA Hofreisen 7-1. Journal der Reise Kaiser Joseph II. durch Ungarn, das Banat, Siebenbürgen und das Gebiet von Marmaross. fol. 142r. Bereck, 1773. június 11. Vö. Eckhart Ferenc: A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában. Budapest, 1922, 150. 56Az erdélyi egészségügyről: ÖStA HHStA HausA Hofreisen 8-2. Auszug aus der siebenbürgischen Reiserelation des Kaisers. fol. 1032r–1035r. Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században 19
