Levéltári Közlemények, 91. (2020)

Műhely - Rácz György: Az egykori hitbizományi és családi levéltárak állami tulajdonba vétele 1945 után. A Batthyány- és a Nádasdy-levéltárak esete

A 3. §. szerint a hitbizományi birtokos a törvény hatálybalépésétől számított hat hónap alatt két példányban kimutatást köteles készíteni azokról a vagyontárgyakról, amelyeknek a 2. §. értelmében hitbizományi kötöttségben tartását, másrészt azokról, amelyeknek felszabadítását kéri. A hitbizományi bíróság a kimutatást egy

beveti a tényleges állapotnak megfelelően kiigazított és kiegészített hitbizományi leltárral. A törvény tehát nem írta elő leltár készítését. Az Igazságügyminisztérium anyagában fennmaradt hitbizományi iratok és a hitbizományi bíróságok megmaradt iratainak áttanulmányozása során arra a következtetésre jutottam, hogy a kért kimutatást az illetékes megyei törvényszékek mint hitbizományi bíróságok elkészítették és megküldték a minisztériumnak. Az ingóságok vonatkozásában egyetlen hitbizomány esetében sem fordult elő, hogy a „családi gyűjteményeket” felszabadították volna a kötöttség alól, azok rendszerint megmaradtak hitbizományi kötöttségben. Mivel ezek nem hasznot hajtó, hanem költségeket felemésztő természetűek voltak, azokat az ingatlanokat, amelyek ezek fenntartását biztosították (pl. a Batthyányak esetében a körmendi vár), minden esetben meghagyták a hitbizomány részeként. A fennmaradt kimutatások felsorolják a felszabadított ingatlanokat, amelyek egyike sem állt kapcsolatban a családi gyűjteményekkel. A levéltárak megítélésének fontos eleme volt, mint láthattuk a Batthyány-leltárakban, hogy nem kerülhettek kereskedelmi forgalomba, ezért anyagi értéket nem tulajdonítottak neki. A levéltárat nem tekintették a többi kinccsel egyenrangú értékűnek 1945 után sem. Rudnay Gyula nyomozó 1949. június 17-ei jelentése a Fejér megyei hitbizományok államosításáról egyáltalán nem említi a levéltárakat, olyan esetekben sem, amikor egyértelmű, hogy volt ilyen. Lehet, hogy azért, mert már begyűjtötték azokat. Az Eszterházy család csákvári ágának csákvári levéltáráról nem szól a jelentés, ellenben arról igen, hogy „a csákvári kastélyhoz nagyértékű

(bútor, képtár stb.) gyűjtemények tartoztak.”91

A központi adminisztráció viszont teljesen tisztában volt azzal, hogy a családi gyűjtemények jelentős mértékben tartalmazhatnak hitbizományi kötöttség alá tartozó kulturális javakat. Amikor 1949 elején (feltehetően január 12-én) a VKM-ből utasították a közgyűjteményi vezetőket, hogy készítsenek kimutatást a gyűjtőkörükbe tartozó hitbizományi gyűjteményekről – nyilván a hitbizományokat megszüntető törvény előkészítéséhez –, az Országos Levéltár is kapott felszólítást, a levéltárak kimutatását Borsa Iván készítette el. Az ügyirat csak a listát tartalmazza, arról nincs benne szó, hogy ez milyen forrásokból készült el. A lista 38 tételből áll, hiánytalanul tartalmazza azokat a családi és uradalmi levéltárakat, amelyek hitbizományi kötöttség alatt voltak, vagy lehettek. A listán természetesen szerepel valamennyi eddig szóba kerülő levéltár, a nádasdladányi is: „Nádasdy család Nádasladány (Fejér) 1946 óta az Országos Levéltárban mint ideiglenes letét”. Ezek a listák szolgáltak alapul ahhoz, hogy a minisztérium 1949. május 6-án utasítsa a 91MNL OL XIX-I-13-751/1949.

Műhely

194