Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Rácz György: Az egykori hitbizományi és családi levéltárak állami tulajdonba vétele 1945 után. A Batthyány- és a Nádasdy-levéltárak esete
Központja 1953. április 27-én a Károlyi-levéltár közlevéltárban való elhelyezését rendelte el (083/1/1953. szigorúan titkos rendelet).85 A Széchényi család régi levéltárát már a 18. században gondozásba vették a csa lád tagjai, gondoskodtak elhelyezéséről, levéltáros kinevezéséről és az iratanyag rendezéséről. Amikor gr. Széchényi Ferenc 1814-ben megalapítja hitbizományait, a levéltár az ügyben egyáltalán nem szerepel. A levéltárat teljesen külön kezelték a hitbizománytól. „Ferenc fiai közül Lajos (1781–1855) a horpácsi, csokonyai, nagy dorogi uradalmak és a segesdi hitbizomány ura, Pál (1789–1871) a Sopron- és Vas megyei kisebb birtokon kívül a marcali és tarnócai uradalmat, valamint az iváni hitbizományt kapja s végül István (1791–1860) Nagycenk, Hegykő, Hidegség s más Sopron megyei birtokok, valamint a pölöskei hitbizomány tulajdonosa. E három birtoktest a XIX–XX, század folyamán Széchenyi Lajos, Pál és István leszármazói között elaprózódott. A nemzetségi levéltárba a XIX. század második felétől csupán egyes családtagok (főként Ferenc fia Pál leszármazóinak) személyi, valamint közéleti tevékenységével kapcsolatos iratai kerültek, holott ezek beszolgáltatását a családtagok 1902-től tartott évi összejövetelei ismételten sürgették. E családi összejövetelek jegyzőkönyvei, valamint a családtagok születési, házassági, halálozási anyakönyvi kivonatai azonban rendszeresen beküldettek a levéltárba. A birtokjogi és birtokigazgatási iratok összegyűjtésére azonban kísérlet sem történt, ezek az iratok az egyes birtokrészek központjában levő kastélyokban maradtak.”86 A hitbizományi uradal mi levéltárak feltehetően szétszóródtak, elpusztultak. A 17. század vége óta a folyamatosan gyarapodó családi levéltár fenntartására, elhelyezésére és kezelésére Széchényi Ferenc különös gondot fordított a végrendeletében. Az archívumot 1833-tól kezdve a soproni Széchényi-palotában, kifejezetten a levéltár számára épített helyiségekben tárolták. Fenntartása azonban a század vége felé már gondot jelenthetett a családnak, ezért 1895-ben örökletétként felajánlották a Magyar Nem -zeti Múzeum számára. Az iratanyag ekkor a Múzeum ún. 32-es szobájából nyíló mellékteremben kapott helyet. Innen 1926-ban került át a Magyar Országos Levél -tár Bécsi kapu téri épületébe, ahol ma is eredeti rendjében található.87 Értelemszerűen az igazságügyminisztériumi anyagban a levéltárról egyáltalán nem esik szó, a könyvtár viszont része volt a hitbizománynak. 85MNL OL, Levéltárak Országos Központja, TÜK iratok, XIX-I-18-b-1953-Biz-24/2. 86Bakács István: A Széchenyi család levéltára . Budapest, 1958 /Levéltári leltárak 5./, 3. 87Künstlerné Virág Éva: A Széchényi család levéltára és levéltárosai a 18‒19. században. Soproni Szemle, 2011. 2. sz. 156–177. Ballabás Dániel: A Széchényi nemzetség szerepvállalása Széchenyi István kultuszában a Horthy-korszakban. Turul, 2016. (89. kötet) 21–22. Műhely 192
