Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Rácz György: Az egykori hitbizományi és családi levéltárak állami tulajdonba vétele 1945 után. A Batthyány- és a Nádasdy-levéltárak esete
szerint rendezték, és két fő részre, a főlevéltárra és uradalmi levéltárakra bontották (1749), utóbbiaknak hétévenként kellett beszolgáltatni az irataikat. A levéltár ekkor az őrzőhely szempontjából is kettészakadt: a főlevéltárat Kismartonban állították fel, míg az uradalmi-gazdasági iratokat továbbra is Fraknón gyűjtötték. A jól szervezett hitbizományi igazgatási rendszernek elengedhetetlen feltétele volt a jól működő levéltár. A levéltár nyugodt, szokott ritmus szerinti működésében az első világháborút lezáró békerendszer okozott változást. A nyugatmagyarországi területek Ausztriához való csatolása érintette az Esterházy-uradalmakat, így a levéltárak őrzőhelyeit, Kismartont és Fraknót is. A család, pontosabban a fiatal Esterházy Pál herceg (1901–1989) mellett álló családi tanács – elkerülendő a levéltár új utódállami szervek általi lefoglalását és elhurcolását, amelyre ezekben az években számos példa adódott – 1920-ban úgy döntött, hogy a kismartoni főlevéltár legfontosabb részeit Magyarországra menekítik. 1921 augusztusában, még az osztrák csapatok bevonulása előtt, Eszterházára (Fertőd) szállították az iratokat, ahonnan a nem megfelelő körülmények miatt 1926 augusztusában végül Budapestre, a Tárnok utca 9–13. szám alatti Esterházypalotába vitték a ládákat, itt pedig egyesítették a Kismartonból szintén idehozott maradék anyaggal, vagyis felállt újra a törzs- vagy főlevéltár.49 Néhány évvel később, a második világháború Budapestet is elérő pusztításai késztették arra Esterházy Pált, hogy palotájából a biztonságosabbnak vélt Országos Levéltárba vitesse az anyagot; egyik részét 1942 októberében, egy másikat pedig 1944 februárjában helyezték el itt „további intézkedésig, légoltalmi megőrzésre”, lényegében zárt letétként. 1949-ben került sor még egy beszállításra a Tárnok utcából, majd felbontották a már a Bécsi kapu téren őrzött ládákat, és a levéltár a hitbizományi törvény értelmében az anyagot „véglegesen átvette”.50 Az Esterházyak ese tében nemcsak a levéltár és a könyvtár, de a levéltárosi és könyvtárosi állást betöltő személy is deklaráltan a hitbizomány tisztviselője volt.51 Csak az ország vezető nagybirtokosai engedhették meg maguknak, hogy a központi kastélyban őrzött levéltárat főállású, képzett szakember levéltáros felügyelete alatt kezeljék, mint az Esterházyak és Batthyányiak esetében tapasztalhatjuk. Az Esterházyak esetében a levéltár tételesen szerepel a hitbizományi leltárakban is, alaposságában szinte egyetlenként az országban. A kiválóan működő intézményrendszer és hivatali apparátus következménye volt ez. Más levéltárak esetében, mint látni fogjuk, a leltárak csak utalnak a levéltárra és a könyvtárra. 49Ress Imre: Hajnal István, a kismartoni hercegi levéltáros. Korall, 2004. május. 285.; Kunt Gergely – Viskolcz Noémi: Fejezetek az Esterházy hercegi család levéltárának kutatástörténetéből (1847– 1945). 1. rész (1847–1870). Turul, 2018. (91. kötet) 107.; Viskolcz Noémi: Az Esterházy hercegi levéltár 20. századi sorsa. In: Bonarum Cultores Artium . A Miskolci Egyetem Bölcsészet -tudományi Karának kutatói almanachja. Szerk. Fazekas Csaba. Miskolc, 2020, 697–703. 50MNL OL, A Magyar Országos Levéltár levéltára, Általános iratok (a továbbiakban: Y 7), 817/1949. 51Ress: i. m. 289. Az egykori hitbizományi és családi levéltárak állami tulajdonba vétele 1945 után 181
