Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Műhely - Rácz György: Az egykori hitbizományi és családi levéltárak állami tulajdonba vétele 1945 után. A Batthyány- és a Nádasdy-levéltárak esete
történt,11 majd 1894-ben a következő eset. 12 Ezt a feladatot egy másik intézmény, a Nemzeti Múzeum Levéltári Osztálya vitte nagyon lelkesen, miután Fraknói Vilmos kezdeményezésére a Kállay család 1875-ben hatalmas és értékes levéltárát a Magyar Nemzeti Múzeum őrizetére bízta. A példát más családok is követték; az ún. örökletét jogcímen átadott iratok nem képeztek zárt irategyüttest, hanem az évek során mód volt a gyarapításukra is. A múzeumi letétek esetében azonban nem volt jogilag tisztázott az ún. örökletét fogalma, ami a nyilvántartásokban is tükröződik: bizonyos esetekben tulajdonnak, más esetekben letétnek tekintették az anyagot. A legfőbb szakmai problémát azonban a „rendezés” jelentette: a különböző családoktól származó iratokat ugyanis egységes időrendbe tették, ezzel nehezen visszakereshetővé vagy akár visszakereshetetlenné is vált a proveniencia. A múzeum még önálló levéltári osztálya – a múzeumi helyhiány miatt – 1926-ban felköltözött az Országos Levéltár frissen átadott Bécsi Kapu téri épületébe – társbérlőként –, majd 1934-ben a múzeum levéltári osztályát – mintegy 1250 ifm irattal – törvénnyel beolvasztották az Országos Levéltárba. Ezzel a családi levéltárak gyűjtésének feladatát mintegy megörökölte az Országos Levéltár. 1935-től intenzívvé vált az ajándék és a vásárlás, a letét is mind gyakoribb lett. Társadalmi igény mutatkozott ugyanis arra, hogy az elszegényedő, többnyire városba költöző egykori nemesi családok, vidéki kúriáikat felhagyva, biztonságba helyezzék a jogbiztosítás szempontjából már feleslegessé vált családi levéltárukat. Ez az igény, amely a családokat 1867 óta levéltáraiknak mindinkább közgyűjteménybe való elhelyezésére késztette, az 1930-as években, a második világháború közeledtével egyre fokozottabb mértékben jelentkezett. Ezekben az években került az Országos Levéltár őrizetébe a Lónyay család, a Dessewffy család tarkői ágának levéltára, a Zichy család Zsélyen őrzött levéltára, hogy csak a legjelentősebbeket említsük. Az 1934‒1944 között a levéltárba került családi jellegű iratanyagot kb. 700 iratfolyóméterre tehetjük. Szervezett gyűjtőmunkára azonban raktári és személyi kapacitáshiány miatt a levéltár nem vállalkozhatott. 1940-ig mintegy 200 családi levéltárat helyeztek el a tulajdonosok önként a múzeumi levéltárral egyesített Országos Levéltárban.13 A tulajdonosok őrizetében maradt családi levéltárak kutathatósága ugyanakkor egyáltalán nem volt biztosított, számos esetben tagadták meg a tudományos célú kutatás lehetőségét (Eszterházy-levéltár, Károlyi-levéltár, Radvánszky család sajókazai levéltára). Az akkor fennálló, a magántulajdont tiszteletben tartó jogszabályok alapján nem lehetett a magánlevéltárak tulajdonosait arra kényszeríteni, hogy a kutatást – akár a legnyomósabb közérdekű tudományos munka számára is – megengedjék. Ez a körülmény arra indította a történészeket és a közlevéltárakat, 11MNL OL Y 1-c-1890/60.; 1890/1062. 12MNL OL Y 1-c-1894/1434. Közben a vásárlások is megindulnak, 1890-ben Szeghy László eszter gomi pap adta el a levéltárnak a Szeghy család levéltárát 300 Ft-ért: MNL OL Y 1-c-1890/513. 13Bakács István: A Magyar Országos Levéltár iratanyagának változása: iratgyarapodás és csökkenés, 1875–1975. Levéltári Közlemények , 1980–1981. 1‒2. sz. 118. Az egykori hitbizományi és családi levéltárak állami tulajdonba vétele 1945 után 169
