Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Levéltártan - Sasfi Csaba: Egészségügyi dokumentáció mint a levéltáros szakma (egyik) nagy kihívása
a betegfelvételi jegyzőkönyvek, elbocsátó igazolások pedig „50 év után selejtezhető” minősítést, •a „járóbeteg-ellátás iratai” közül a műtéti és ambuláns naplók „nem selejtez hető 30 év őrzés után levéltárba adandó”, a betegnaplók, törzslapok, orvosi látleletek pedig „50 év őrzés után selejtezhető” irattári tétel minősítést kaptak. Eszerint mindössze a kórházi zárójelentések őrzési ideje felel meg az Eüaktv előírásainak. Másfelől az iratkezelési szabályzat azt preferálja, hogy a határidő nélkül helyben maradó tételeket őrizzék a keletkeztető szervnél, szemben az Eüaktvnak a célhoz kötött adatkezelés szellemében megfogalmazott megsemmisítési rendelkezésével. Az egészségügyi iratképző szervek többnyire követték a mintaszabályzat ajánlásait,11 és sok vonatkozásban követik még ma is, noha a szabályzatot a 335/2005. évi kormányrendelet 2007-ben hatályon kívül helyezte, és pótlása azóta is várat magára. Mindezzel együtt egyfajta szabályozási konfúzió alakult ki az egészségügyi dokumentáció megőrzése területén, amely két következménnyel járt: nem történt továbbra sem érdemi iratátvétel, és ezzel összefüggésben nem alakult ki iratértékelési gyakorlata az egészségügyi dokumentációnak. Erre a helyzetre elsőként Lakos János hívta fel a szakma figyelmét a levéltári szakfelügyelet 1999. évi jelentésében. A vezető szakfelügyelő az alapvető problémát abban látta, hogy az Eüaktv által kijelölt SOMKL az adott helyzetében nem volt képes az egészségügyi dokumentáció tudományos jelentőségű maradandó értékű részének megőrzésére. Ezért „egy országos hatáskörű, az összes egészségügyi intézmény összes maradandó értékű iratát archiváló egészségügyi szaklevéltár” felállítását tartotta szükségesnek a kérdés megoldására.12 Takács Edit a levéltárosok 2001. évi esztergomi vándorgyűlésén tartott előadásában sorra vette az egészségügyi dokumentáció aktuális iratkezelési problémáit.13 Ő is megemlítette, hogy a SOMKL alkalmatlan az Eüaktv-ben rátestált feladat ellátására, de úgy látta, általában is hiányzik az iratértékelési, tartalomelemzési kompetencia az egészségügyi dokumentáció esetében. Ennek kialakulását hátráltatta az a korábbi szabályozás is, amely a kórlapok esetében 50 év őrzés utáni levéltári átadást szabott meg, ami ahhoz vezetett, hogy halogatták az egyébként egyre növekvő mennyiségű iratanyag 11Amely levéltárszakmai vélemény szerint „messze a legjobb” mintaszabályzat volt. Takács Edit: Az egészségügyi intézmények (kórházak, rendelőintézetek stb.) iratkezelésének tapasztalatai. In: Magyar Levéltárosok Egyesülete 2001. évi vándorgyűlése. Esztergom, 2001. május 23–25. Budapest, 2002, 9–32., kül. 44.; Fehér – Horváth: i. m. 35. 12„Nyilvánvaló, hogy lényeges fejlesztés nélkül a Semmelweis Orvostörténeti Levéltár a hivatkozott törvény konkrét rendelkezését sem tudja végrehajtani” – Lakos János: Jelentés a levéltári szakfel ügyelet 1999. évi működéséről és ellenőrzési tapasztalatairól. Levéltári Szemle, 2000 . 1. sz. 55–67., itt 58. 13Takács: i. m. Levéltártan 128
