Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Levéltártan - Sasfi Csaba: Egészségügyi dokumentáció mint a levéltáros szakma (egyik) nagy kihívása
Levéltártan 124 Ezt a jelenleg fennálló helyzetet megítélésem szerint két megoldásra váró probléma jellemzi: 1) miként lehet e speciális információs státust biztosítani közlevéltári intézményi keretekben; 2) hogyan lehet a történeti maradandó értékű egészségügyi dokumentációt kiválasztani és véglegesen megőrizni az e feladatra elsődlegesen hivatott intézmény, a levéltár keretében. Mielőtt e jelenleg is fennálló helyzet részleteit ismertetném, érdemes visszatekinteni a témakör szakmán belüli múltjának egyes részleteire. Amikor a két szakmai folyóirat, a Levéltári Közlemények és a Levéltári Szemle 1997 előtti évfolyama iban rákerestem az egészségügyi dokumentáció kifejezésre és annak szinonimáira, azaz a betegdokumentáció, kórházi iratok, kórlap és kórtörténet szavakra, a következőket találtam. Érdemben egyetlen alkalommal került elő szűkebb szakmai vonatkozásban az irattípus, mégpedig a Művelődési Minisztérium szakigazgatási szerveként 1957-től működő Levéltári Osztály 1964–1965. évi munkatervében: „a Selejtezési munkabizottság – egyéb feladatai mellett – a kórházi kórlapok és kórtörténetek forrásértékét megvizsgálja és a megőrzendő iratok kiválasztására és megőrzésére javaslatot dolgoz ki.”3 A két szakmai folyóiratban azonban a továbbiakban semmi nyoma annak, hogy ez a célkitűzés megvalósult volna. Mint majd látni fogjuk, erre valójában csak 2004-ben kerül sor. Az Új Magyar Központi Levéltár iratátvételi gyakorlatát tárgyaló egyik 1988-as közleményből azonban megtudjuk, hogy az egészségügyi intézményektől történő iratátvétel azért minimális, mert az általános levéltárak a szerző véleménye szerint nem rendelkeznek megfelelő kompetenciával a betegdokumentáció értékeléséhez és kezeléséhez, márpedig a gyógyító intézmények maradandó értékű iratait nagyrészt ez az irattípus képezi.4 Az 1990-es években viszont megjelenik az egészségügyi dokumentáció témája a Levéltári Szemle három referáló cikkében. 1990-ben Dóka Klára ismertette az Archivmitteilungen egyik írását, amely a Német Demokratikus Köztársaság egész ségügyi dokumentációjának helyzetét tárgyalta.5 1993-ban G. Vass István hívta fel a figyelmet Gerhard Fichner Archivar ban megjelent alapos tanulmányára, 6 amely a gyógykezeléssel kapcsolatos levéltári anyagok forrásértékéről és hasznosításáról szólt, nemzetközi kitekintéssel. Végül 1996-ban Garadnai Zoltán a La Gazette des Archives folyóiratot szemlézve említette Valérie Poinsotte tanulmányát, 7 amely a francia kórházi levéltárak iratanyagát vizsgálta, és kitért ezeknek a jellegzetesen 3 Balázs Péter: A Levéltári Osztály 1964–65. évi terv feladatai. Levéltári Szemle, 1964. 4. sz. 185– 194., 192. 4 G. Vass István: Az Új Magyar Központi Levéltár gyűjtőköre és iratbeszállítási politikája. Levéltári Szemle, 1988. 2. sz. 3–15., kül. 13. 5 Levéltári Szemle, 1990. 2. sz. 77–78. 6 Levéltári Szemle, 1993. 1. sz. 80. 7 Levéltári Szemle, 1996. 1. sz. 49.
