Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Kiss András: Stratégiák, önállósodási kísérletek a Csepel Autógyárban 1956 után
ből visszatérve Körmendy Ágostont a Kísérleti Üzem élére nevezték ki, jóllehet visszaemlékezései szerint, ha lehetett volna választani, „utazó mérnök” szeretett volna lenni. A Kísérleti Üzemben folyó munka a fiatal, agilis, de már autóipari szakmai tapasztalatokat is szerző Körmendynek biztos előrelépést hozott, ahogy fogalma zott: „A fejlesztési tevékenység sok érdekességet ígért, nagyrabecsülést jelentett”. 27 Számottevő változást hozott, hogy a vállalat műszaki szakemberei 1956-ot követően önállóan próbálkoztak és irányító jelleggel léptek fel a szűkebb szakmájuk és munkakörük területén. Elmondásában hangsúlyozta, hogy sikerült maga mellé állítania a „jó” szakembereket, akikkel együtt „tudatosan” vett részt az általuk kitalált és javasolt új fejlesztési feladatok megoldásában. Ezzel arra utalt, hogy önállóságuk a pályafutásának kezdetére tehető, 1956 előtti időszakban még igencsak korlátozott volt, és a motorgyártásban megfogalmazott számtalan javaslat és újítás ellenére általában mentes volt a „tudatosságtól.” 28 Visszaemlékezésében tehát éles határt húzott az 1956/1957 előtti és azt követő időszak között. Az autógyári műszaki értelmiség attitűdjében hangsúlyosan jelen volt a szakmaszeretet és bizonyos esetben a politikától való tudatos távolmaradás. Körmendy Ágoston szerint voltak olyanok is, akik úgy akartak bekerülni a Kísérleti Üzembe, hogy arra érdemeik alapján nem szolgáltak rá. Az ő esetükben feltételezhetően a jövedelmi tényezők számítottak. Az 1957. évet Körmendy leginkább egy új korszak kezdetének látta. Korábbi, az önálló fejlesztési elképzelésekről tett vallomásával azonban némiképpen ellentmond, hogy szerinte az új eljárások kísérletezésére nem úgy tekintettek, mint saját elképzelésük kibontakozására, hanem mint mások által diktált folyamatok részére.29 Visszaemlékezésének ezen része némiképp árnyalja a képet a magasan végzett műszaki értelmiség önállóságát illetően, azonban nem fejti ki státusának ellentmondásos voltát. Az akkor fiatal mérnökök a fejlesztési munkát – Ratskó István vezetésével – önálló jelleggel témák köré csoportosították. Ezek mentén különböző, külföldi tapasztalatokon alapuló tanulmányokat, javaslatokat készítettek. Körmendy elmondása szerint ebben a vállalat fejlesztése motiválta őket. Magas színvonalú műszaki-elméleti és gyakorlati munka indult meg Szigetszentmiklós-Gyártelepen a témafelelősök vezetésével. Ratskó István a motorfejlesztéssel, Forgács Gábor a sebességváltó-fejlesztéssel, Gampe Károly és Körmendy Ágoston a különleges 26Körmendy Ágoston (1926–2011): gépészmérnök, matematikus. Pályafutása során számos hazai és nemzetközi jármű- és gépipari szövetségben töltött be vezető tisztségeket, és több szabadalom is a nevéhez fűződik. Visszaemlékezéseit közreadta: Szentgyörgyi: i. m. 204. 27Uo. 60. 28Hasonló tendenciára hívja fel a figyelmet Bódy Zsombor az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár 1950-es évek végi gyári társadalmában bekövetkezett változások vizsgálatakor. „1956 és a szocia lizmus. Válság és újragondolás.” Konferencia, 2016. szeptember 9., Eger. 29Szentgyörgyi: i. m. 2010, 61. Stratégiák, önállósodási kísérletek a Csepel Autógyárban 1956 után 71
