Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Kiss András: Stratégiák, önállósodási kísérletek a Csepel Autógyárban 1956 után
kívánták átminősíteni, melyek így termékeiket önállóan értékesíthették volna a KGST-n kívül. A javaslat tartalmazta azt is, hogy az önálló exportjogot szerzett vállalatok műszaki fejlesztésére külön pénzügyi keretet hoznak létre. A Külkereskedelmi Minisztérium és a külkereskedelmi vállalatok tiltakozása ellenére 1956 közepén és 1957 elején tizenegy magyar nagyvállalat kapott önálló exportjogot.14 A döntéshozók hangoztatták, hogy az intézkedés szigorúan kísérleti jellegű és „óvatosan, lépésről lépésre lehet csak továbbmenni.” 15 1956 közepén a javaslat megfogalmazásával egyidejűleg az autógyár önálló exportjogának gondolata is felmerült. A saját exporttevékenység mellett az ösztönző tényezőt a tehergépkocsik eladási lehetőségeiben, a gyártmányfejlesztésben és a garanciális javítások közvetlen intézésében látták. Az ellenérvet a javaslat készítői rendkívül zavarosan fogalmazták meg, mely szerint [...] „közvetlen export esetén fennáll az üzletkötés, bonyolítás és egyéb, a külkereskedelmi tevékenységgel együtt járó olyan komoly feladat, amelynek megoldására az iparvállalat képzett szakemberek segítségével és közreműködésével tudna csak vállalkozni, erre viszont a szakemberhiány miatt a gyár nem képes.”16 A vállalati önállóság kérdésével foglalkozó ÁEK-jelentés mégis nyitva hagyta a lehetőséget az autógyár számára, és arra az álláspontra jutott, hogy arra egy „megfelelő átmenet” után kerülhet sor.17 „Átmeneti” intézkedésnek és óvatos, mégis kudarcba fulladt próbálkozásnak tekinthető a Szigetszentmiklós-Gyártelep térségébe tervezett, exportalkatrészeket értékesítő vállalat megalapítása, amely végül szintén nem valósult meg. Az elképzelés szerint a Csepel Autógyár területén egy olyan értékesítő vállalat létesült volna, amely járműipari termékek pótalkatrész-szükségletét, tárolását és eladását bonyolította volna le. Az új vállalat a tervek szerint a MOGÜRT, a Technoimpex és a FŐMÁV18 tevékenységét „kap csolta volna ki”, a MOGÜRT „áttekinthetetlen ténykedése miatt.”19 A kísérlet ellenérveként hozták fel, hogy egyes vállalatok az önálló értékesítés során befolyt devizabevételeiket saját maguk kívánták importcélokra felhasználni. Mindez a vállalati önállóság kereteinek további feszítését jelentette. A Csepel Autógyár esetében nem találtam olyan forrást, mely azt bizonyította volna, hogy a vállalatnak a későbbiekben megadták a közvetlen exportjogot. Az ÁEK jelentése 14Ebből kilenc vállalat a Kohó- és Gépipari Minisztérium (KGM) felügyelete alá tartozott, egy-egy pedig kultúr-, illetve agrárvállalat volt. Az önálló exportjogot szerzett vállalatok neveit a Népszabadság 1957. október 31-i száma közli. 15Honvári: i. m. 458. 16MNL OL, XIX-A-30-a, 57. doboz, I-31.602/1956. Az érvelés meglehetősen torzít, ugyanis a válla lattól ekkor már számos, külkereskedelmi tapasztalatot szerző és nyelveket beszélő gépészmérnök és műszaki végzettségű szakember utazott piackutatás és értékesítési célból külföldre. 17MNL OL, XIX-A-30-a, 57. doboz, I-30-602/1956. 18Földművelésügyi Minisztérium Anyagellátó Vállalata. 19MNL OL, KGM Tervfőosztály iratai (a továbbiakban: XIX-F-6-d), 57. doboz, 45/a/6. 0035/56. A beruházás költségeire közel 8 millió forintot szántak, és az üzembe helyezést 1957-re tervezték. Gazdaságtörténet 68
