Levéltári Közlemények, 90. (2019)

Somorjai Ádám: Az egyházi joghatóság változása a Dunától északra fekvő, ismét csehszlovák államterületen, 1945–1949. Vatikáni iratok alapján

megvalló népesség a fent említett sírba szálljon.71 A 652 000 magyarból körülbelül 500 000 katolikus. Közülük 30 ‒ 40 000-et elűztek, a többieket pedig az Elba vidé ­kére deportálták vagy még otthonukban élnek. Ha karácsonyi rádióüzenetében már Beneš elnök is az erkölcsök javulását tartotta kívánatosnak, nem lehetetlen, hogy Szentséged jóságos közbenjárására alábbhagy­na a magyar papok további elkergetése. II. A szlovák püspökök ráadásul – talán nem állami irányelvek nélkül, vagy azoktól függetlenül – a csak magyarul tudó papokat magyar híveiktől tiszta szlovák falvakba helyezik át, helyüket pedig teljesen szlovák papokkal töltik be; a püspökök egészen mostanáig eltűrték, hogy a nacionalizmustól terhelt és az Egyház szellemétől telje­sen idegen pozsonyi (bratislavai) egyetemre ne vegyenek fel magyar klerikusokat. Hogy ezek így vannak, azt a következetlenségek is tanúsítják: mivel ez egyrészről a fent panaszolt paphiányt növeli, vagy – a magyar papok ilyen helyezésével – azt mutatja, hogy a katolikusok, ha magyarok, nem egyenértékűek az egyéb hívőkkel, hiszen nincs joguk anyanyelvi pasztorációra; a papoknak, ha magyarok, nincs joguk lelkipásztori tevékenységre honfitársaik között. A hívek nyelvén nem tudó pap az Egyház kárára van mind a szlovákoknál, mind a magyaroknál. Az Apostoli Szentszék napról napra nagyobb gondot fordít Kínában és más misszi­ós területeken az őslakos, helyi népből származó klerikusokra. Szlovákia püspöki kara, úgy tűnik, teljesen más útra lép. Mély tisztelettel és alázatos lélekkel kérem Szentségedet, hogy szíveskedjék atyai tekintélyével befolyást gyakorolni a szlovák püspöki karra, hogy arra indítsa őket: a magyar papokat magyar hívekhez helyezzék, és az Elba-vidékre, az oda deportál­tak lelki gondozására küldjenek kihelyezett papokat, akik őket látogatják. A cseh és morva püspököket figyelmeztetni kell, hogy az ott látogató papoknak az egyházi joghatóságon kívül adjanak meg minden szükséges segítséget, különösen az állami tisztségviselők támasztotta nehézségek leküzdéséhez. Ha a magyar papok révén megőrizhetik a deportált magyar hívek virágzó és az átélt szenvedésektől még rendíthetetlenebbé vált lelki életét, e szerencsétlenek sorsa talán lelki kovásza lehet a cseh-morva népességnek, melynek vallástalanságát maguk a cseh püspökök panaszolják. Ha pedig a nép jámborabb lesz ott, mérsék­lődik majd a paphiány is. A pozsonyi (bratislavai) magyar híveket nem gondozzák anyanyelvükön, még egy magyar nyelvű kalendáriumuk vagy katekizmusuk sincs. Mindezeket annál nagyobb bizalommal bátorkodom Szentséged atyai jóakaratába ajánlani, mert Szentséged 1946. december 27-én így írt a csehszlovák püspököknek adott válaszában: „Különös gondjaitokat igényli pedig két, egymással összefüggő iker-kérdés, tudniillik a szent szolgálatban állók alacsony száma és a kiterjedt terü­leteken megcsappant lelkigondozás: nagy fontosságú dolog ez, amellyel a vallás 71Értsd: nyelvét, magyar kultúráját elveszítse. Műhely 232

Next

/
Thumbnails
Contents